Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)
A főszékesegyház
38 Jób érsek által ékesített főbejárata fölött álló hatalmas torony. Ez úgyszólván porrá törte a századok viharaival is dacoló épületrészt s ezzel utolsó látható ép emléke is elveszett Jób, Te- legdy, Széchy és Vitéz prímások székesegyházának. Mária Terézia királynő mindég különös figyelmet tanúsított az első királyok székhelye iránt s ezt azzal is megmutatta, hogy mikor Barkóczy a folytonos harcok miatt megcsappant primási jövedelméből templomot építeni nem tudott, 1771-ben szent István király tiszteletére egy szép templomot építtetett az esztergomi várban. Ez a kisebb terjedelmű templom a mai főszékesegyház helyén állott. Egy tornyú kereszthajós szentegyház volt ez s magas tornyán a szent korona s felette az aranyozott, apostoli kettős kereszt fénylett. Homlokzatának közepén az osztrák kétfejű sas és a magyar címer kőbe faragva, tornya mellett két oldalt pedig szent István és szent László kőszobrai, melyek ma a főszékesegyház előtti tér két oldaláról levezető lépcsők fölött állanak. A rézlapokkal fedett templomot hársfák vették körül. Ezt a templomot később Rudnay Sándor hercegprímás lebontatta, hogy helyet csináljon a mai felséges épületnek. Rudnay prímás tervei. Az erdélyi püspöki székből hercegprímássá kinevezett divékujfalusi Rudnay Sándort 1820. május 20-án iktatták be az érseki székbe s akkor már kijelentette, miszerint életét arra szenteli, hogy utódainak valamint a főkáptalannak székhelyét Esztergomban állandósítsa és itt,
