Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Esztergom történeti áttekintése

18

ruháikat is kincstárába tenni rendelte s azután mind a háromszázat egyszerre lefejeztette s maga is gyönyörködött a gyönge nők halálos vergődésében.

A várost védelmező lakosok ekkor látva, hogy a tatároktól a várost úgysem menthetik meg, maguk gyújtották fel azt s vagyonukkal a felső várba menekültek. A védelem nélkül hagyott égő városba a tatárok berohantak s akit a lakosság közül még ott' értek, kegyetlen kínzásokkal végezték ki. Magát a várat azonban már nem tudták bevenni. Meredek falai s a várbeliek hősi viselkedése, hosszú ostromra kény- szeritette volna a talárokat. Ezt már nem tartották maguk sem tanácsosnak. Szégyen-szemre eltakarodtak a vár alól Székesfehérvár és Pannonhalma felé.

A tatárok kitakarodása után IY. Béla visz- szatórt a tengermellékről s Esztergom újbóli felépítését támogatta. Az elnéptelenedett városba a latin földről telepeseket hozatott s ezeknek kiváltságokat biztosított, házhelyeket s földeket ajándékozott. Mindent elkövetett, hogy szent István városát ismét régi fényébe helyezze. IV. Bélát Esztergomban 1270. évben temették el.

Esztergom második fénykora.

Viharos, küzdelmes idők pusztították azután sokáig Esztergomot, az Árpádok kincsesházát és fővárosát. Az Anjou-uralkodók már Székesfehérvárt választják inkább székvárosuknak, s Esztergom inkább érseki város marad. Telegdy Osanád érsek szomorú állapotokat talált itt. A hajdan