Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)
Vak Bottyán és palotája
94 tisztította az ellenségtől. Az országrész, melyben ő parancsnokolt, nem kódolt be egyetlen falujával sem a császáriaknak, mert tudta, hogy az „öreg após“ rettenetesen felégeti a kétszínű politikát folytató lakosság házait, de viszont gyorsan a segélyéi’e siet a „szegénységnek, ha német ver tanyát a nagyságos fejedelemhez hűséggel ragaszkodó vidéken.“ Fáradságot nem ismerő katonája volt ő Rákóczinak. Hihetetlen gyorsan s mindég ott termett, ahol a legnagyobb szükség volt rá. Katonái úgy szerették mint apjukat s azt mondták, hogy sem a kard, sem a golyó nem fogja a testét. A szabadságharcok és a pénztelenség rendesen találkoznak. Bottyánt ez nem ejtette kétségbe: fizette katonáit a sajátjából s ezenfelül prédát szerezni beküldte őket Alsó- Ausztriába és az ellenségtől megszállott területre. Ezért azután, ha parancsolt, nem is volt lehetetlenség katonái előtt semmi. Portyázó csapatait nem egyszer beugratta az ellenséges sáncvonalakba s onnan hozatott magának „nyelvet“ vagyis olyan labancot, akit azután kivallatott. 1708-ban a Vág folyóig a császáriak uralták az ország felső nyugati részét s ekkor nevezték ki az összes császáriak főgenerálisává gróf Stah- remberg Miksát. Bottyán a nyitrai várból intézte hadi dolgait s közben kiválasztott egy Bornemissza János nevű őrmestert és hozzá még 14 huszárt, hogy lóduljanak át a Vágón és az ellenség őrláncolatán. Szerezzenek biztos híreket s ha csak lehet hozzanak is magukkal valami bizonyosságot a látottakról. A kis csapat 24 óra alatt visszajött Nyitrára és magával hozta fo