Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Vak Bottyán és palotája

95

golyként gróf Stahremberget, az osztrák főgenerálist. Szebb ajándékot már nem is hozhattak volna Bottyán apónak. A grófot Szenic táján az országúton fogta el a kuruc csapat, amint az éppen hadállásait ment megtekinteni kényelmes hintáján. Lóra kötözték és az ellenség hadvonalain keresztül nyargalvást vitték Bottyánhoz, ki ezért mindannyiukkal kezet fogott és a fogoly császári fővezérrel együtt saját asztalához hivta vacsorára az ő „jó fiait.“ így becsülte meg minden emberét s közel halála előtt is, 70 éves korában ott sürgött, ahol legsűrűbben járt a halál s maga is jobbra-balra csapkodva igy biztatta katonáit : „Rajta édes fiam ! Lőjjed, vágjad ebszülte németjét — apád, anyád, nemzeted nyomorítóját!“ A csatatéren élt hős, a csatatéren is halt meg. 1709. szeptember utolsó napjaiban a lőrinc- kátai táborában lehelte ki szabadságszerető lelkét s vitézei a tárogatók szomorú sírásával kisérték a gyöngyösi Ferenc-rendiek sírboltjába. Egyszerű márvány síremlék jelzi ott a nagy nemzeti hős csendes nyugvóhelyét.