Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Vak Bottyán és palotája

93

adva kardját, vele együtt megrohanták a fellármázott őrséget. Bottyán ekkor végkép elhatározta, hogy a szabadságért fegyvert fog s Rákóczi mellé áll. A néptől támogatva váltott lovakon nyargalt Selmecre Bercsényihez s ezzel Vichnyére, hol okt. 10-én Rákóczi előtt letette a hűségesküt.

Kuklender most már Bottyán feleségét is elfogatta és a várban egy dohos, szűk börtönbe vettette, hol az két hónap múlva meghalt. Bizonyosan az éheztetés és más sanyargatás is nagyban hozzájárult a nemes asszony gyors halálához, ha ugyan nem siettették ezt még radikálisabban.

Bottyán mint tudjuk, soha sem kapta vissza palotáját, sem pedig a sörfőző házát. A kuruc érzelmű lakosok üldözésével és jószágaik, házaik, szőleik elkobzásával nagy vagyont szerző Kuklender, utóbb a palotát nejének adományozta, kitől később Bottyán örökösei is hiába perelték. Huszonnégy év után, 1728-ban Kuklender özvegye meghalt s ekkor végre a palotát a kir. kamara 4400 forintért átengedte a városnak.

Bottyán János, mint tudjuk, diadalmasan harcolt a kuruc részen. Esztergom körül fekvő birtokait nagyrószben szintén elvesztette ugyan, de II. Rákóczi újabb és újabb adományokkal kárpótolta értük. Személyes bátorsága és vitézke- dése döntötte el sokszor a kétes csatákat. Ilyenkor rendesen lóra ült az öreg generális és kezében az ezüst baltával, mely „Bottyán fejszéje“ néven hagyatékában is szerepelt, vezényelt a fiúknak. A Dunántúlt háromszor teljesen meg