Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)
Vak Bottyán és palotája
92 h ordatta. Készpénzben 3000 darab aranyat, az akkori idők szerint óriási pénzösszeget, drága bútorokat. Bottyán ezüstös, aranyos, drágaköves szép fegyvereit, hadi szerszámait, arany- cafrangos, párducbőrös nyergeit, selyem és más keleti szőnyegeit, nagyértékü arany és ezüstedényeit, mind-mind elkobozta. Amit Bottyán a török harcokban szerzett, amit úgyszólván vérével vett meg: tönkre vert nagy török táborok kincseit, egyszerűen elrabolta az éhes osztrák kónyúr. Az istállókból Bottyán legszebb hadi paripáit, arabs ménéit mind felvezettette a várba azon ürügy alatt, hogy neki mindent le kell foglalnia, amivel Bottyán ártalmára lehet a felséges uralkodó-háznak. Bottyánná sem lakhat sokáig akifosztott családi palotában. Kuklender még aznap este, minden feltűnés nélkül útnak indította foglyát Becs felé. Sötétben, hogy a nép észre ne vegye, mert még utóbb kiszabadítaná jóltevőjét a zsoldosok körmei közül. Hiába volt azonban ez az óvatosság. A köznép fiaiból többen elmentek Bot- tyánnéhoz és a hőslelkü asszony pénzt és lovakat bocsátott rendelkezésükre, hogy férjét kiszabadítsák, sőt férjének egy régi csatakardját, melyet a harácsoló Kuklender még a palotában felejtett, szintén átadta a derék embereknek. Bottyán Jánost a katonák Nyergesujfaluig vitték s a parancs szerint innen reggel kellett volna tovább indulniok Pozsonyba s onnan Bécsbe. A hűséges hitves és at nép szeretete azonban kiszabadította a hőst. Éjjel több hive kiásta a ház falát, melyben a fogoly ezredes volt s kezébe
