Dvihally Géza: Esztergom sz. kir. város : Történeti és jelenkori ismertetés (1912)

Vak Bottyán és palotája

88

s ennek fia volt a hires kuruc tábornok. Vak Bottyánnak azért hívták, mert fél szemevilágát valószínűleg valamelyik harcmezőn vesztette el. A török elleni végső küzdelmekben a préda utján és házassága révén is szép vagyonra tett szert s Esztergomban egy nagy sörháza, vagy három bérháza, szőlői és ez a palotája volt.

Ha közelebbről nézzük az emeletes, barokk- stylben épült palotát, nyomban szemünkbe ötlik, mily erős oszloptömbökön nyugszik első emelete s e fölé mily kecses, könnyed íveléssel borul a remek mansard tetőzet. A régi kor szolid építkezése: az „olcsó napszám, drága idő“, lelkiismeretes munka és nemes Ízlés jellemzi ezt az épületet. Büszke is rá minden esztergomi ivadék s nem is mondják városházának, hanem „Bottyán palota, Vak Bottyán háza, Bottyán János lábasháza“ az még ma is legtöbbnyire az esztergomiaknak.

Bottyán János képét Boruth Andor festette meg s az megtekinthető a palota közgyűlési termében.

Nem érdektelen, ha egyet-mást elmondunk erről a 80 méteres homlokzattal biró nagy épületről s annak egykori tulajdonosáról. A nevezetes épületet a XVII. század nyolcvanas 'éveiben építtette Bottyán, ki midőn Esztergom 1683. október 27-én a töröktől megvétetett, ide költözött szülővárosába s a várbeli magyar lovasság főhadnagya lett. A karlócai békekötés után 1699-ben ez a ház adott meleg pihenő otthont a hires végbeli vitéznek, ekkor már lovas ezredesnek. Akkoriban még nem volt emeletes