Dutka Mária: Az esztergomi Keresztény Múzeum goblenjei (1963)

III. Az esztergomi Keresztény Múzeum gobelinjei - 9. Krisztus keresztelése

A népművészeti, ú. n. paraszttextiliák mellett egész sora maradt fenn azoknak a gobelineknek, melyek kolostorokban készültek. Szorgoskezű apácák szőtték s igyekeztek a kartont vagy a kartonul szolgáló miniatűrt vagy táblaképet a textilben minél hűségesebben követni.

Az esztergomi darabon a jobboldali háttér ajtaján látható K. N. jelzés valószínűleg a szövő monogramja vagy pedig valamely provinciális műhely, kolostor, eddig seholsem publikált, meg nem fejtett signuma. A felirat feisőnémet dialektusban mondja el a gobelin tárgyát. A betűk tipusai a XVII-ik századi mecklen- burgi gobelinek betűivel mutatnak feltűnő hasonlatosságot.

Az egész gobelin nyers és darabos, formaképzése elnagyolt. A túlhosszúra nyúlt alakok, a ruhátlan test esetlen, pár vonallal jelzett anatómiája, a naivul felfogott arcok és az együgyű arckiíejezések, primitív lélek fantáziájának visszhangja s ezen tulajdonságok inkább a népművészet területére utalják az esztergomi Krisztus keresztelését. A részletek bátortalan kézzel vannak kidolgozva. A technikai felkészületlenség erősen érezhető, különösen a végtagok, kéz és lábfejek esetlen vonalvezetésében és a fűrésztechnika gyámoltalan igyekezetében. A németalföldi hachure-technika a mélyebb gobelinérzék hiánya folytán teljesen sematikussá válik.

Az erősen árnyékolt, félkör ívben vonuló felhőalakzat laza, vattaszerű kiképzése szintén a német késő reneszánsz gobelintechnika sajátsága. A széles bordűr geometrikussá stilizált virágai préselt növényzetként hatnak. Ez a merev stilizálási mód az északi, skandináv és norvég iparművészet hideg formavilágával áll rokonságban. Ez a formai kapcsolat és a sok lilával való színezés alátámasztja azt a feltevést, hogy a gobelin Észak-Németország Dániához közelálló határvidékének valamely kisebb városában keletkezhe62