Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
5 látta, így a porta speciosáról adott metszete is téves. Megbízhatóságát nem vonhatjuk kétségbe ott, ahol általa is látott emlékeket ír le, vagy reprodukál. A Klimó-féle képet több ízben is restaurálták, eredetiségében azonban nincs okunk kételkedni, s ha nem is áll valami magas művészi fokon, reprodukáló készsége szinte feltűnő a XVIII. század közepén. A fenti három forrás alapján többen megkísérelték rekonstruálni az esztergomi székesegyházat, ez alkalommal csupán nyugati, díszkapujával, az ú. n. porta speciosával kívánok részletesebben foglalkozni. A kapu előtt négyzetes előcsarnok emelkedett, melyet feltehetően a XIV. században építettek a templom elé. (2. kép.) Maga a kapu a Délfranciaországban kialakult és antik előzményekre visszanyúló kaputípust képviseli. Hármas osztású, melyek közül a középső jelentékenyen kiemelkedik. A középső rész rézsűjét négypár vörösmárvány falhasáb között álló fehérmárvány oszlop tagolja.13 A különböző színű és formájú tagokat lent fehér márvány talapzaton álló közös vörösmárvány attikai lábazat, fent pedig gazdag akanthuszleveles oszlopfősor fogja össze. Az erősen profilált párkány fölött a félköríves részen tovább folytatódik a félhenger-falhasáb váltakozása, azzal a különbséggel, hogy itt a falhasábok váltakozva piros és fehér márványból készültek. A kapu melletti félköríves fülkék tagolása jóval egyszerűbb: rézsüs falhasáb és egy fehérmárvány faloszlop mintegy keret fogja körül. A középső rész előreugró két szélső oszlopa alatt, erősen tagolt lábazaton két oroszlán nyugodott, első lábuk között emberfejet fogtak, a hátukra nyolcszögű, karcsú vörösmárványoszlop emelkedett.14 A mellékfülkék előtt két térdelő, görnyedő alak hasonló oszlopot tartott. Nemcsak a szorosan vett aki pedig látta a töredéket, mert elmondja, hogy 1822-ben találták, sőt rajzát is adja (VIII. tab. KK), a kezdő szót Charissimi olvasással adja. (id. m. 37. 1.) A második felirat Keresztelő szent János irattekercse, mely két darabba törve maradt ránk (7. kép): ECCE AGNVS . DEI fE]CCE'. Q[VI] TOIJLIT] PECCA[T]A . MVNDI MISER[ERE] . N[OBIS] Széless és Mathes olvasásával teljesen egyezik. A harmadik darab újabban került elő és Szűz Mária feliratának töredéke (8. kép): SVSSCI[PIO SÉRV] AND A . TVI[S SI IVRA SACRORVM SVM]MET . ADA[LBERTVS SICUT PETIS] Szóless és Mathes olvasásával egyezik. 13 Széless szerint az oszlopok közötti tér jobb márványból készült s J. T. C. B. betűk voltak láthatók rajta. 14 Csemegi J. az oroszlán gazdagon kiképzett lábazatát Arles-el hozta kapcsolatba. (Magyar Művészet, 1936. 376. 1.) Az oroszlánhoz már sok analógiát említettek fel: Balogh I. (Arch. Ért, XLVI. 1932—33. 114. 1.) Antellami parmai szószékét tartó oroszlánnal vetette össze, ez azonban korban későbbi, típusban és stílusban sem megfelelő analógia. Hehler A. (Ungarische Kunstgeschichte, Berlin 1937. 12. 1.) szerint III. Kelemen pápa ajándékaként került Esztergomba. Ez tévedés, mely Czobor félreértésére megy vissza, aki Széless szövegét értelmezte rosszul. Széless ugyanis csak annyit említ, hogy a fehérmárvány oszlopok egyidősek az 1188-as „védőlevéllel“, melyet III. Kelemen pápa adott. Jób érseknek. (Széless kézirat 2. 8.) Czobor ezt a vörösmárvány oszlopokra érti (Id. m. 8. 1.) Hckler pedig a vörösmárvány oroszlánokra. Gerevich T. szerint (Magyarország román stílusú művészeti emlékei. Budapest, 1938. 178—179. 1.) a lombard-emilíai körből származik. Csemegi J. szerint (Id. m. 375. 1.) a porta speciosa szemöldökköve a luccai S. Salvatore architrávjához hasonló.
