Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
6 kaput, de a homlokzat egész síkját elborította a vörös és fehér márvány. A kaputípus délfrancia előzményekre megy vissza, végső gyökerei azonban még mélyebbre, a római diadalkapuk rendszeréig nyúlnak. Talán a Saint Gilles-i székesegyház kapuját említhetjük, mint mintaképet, mintha annak a rendszerét redukálta volna az esztergomi mester, bár szobrok helyett Esztergomban többszínű márványlapokból rakott figurális díszítést találunk. Bár a kaputípus a délfrancia protorenaissaneeban gyökeredzik, a részletformák arról győznek meg, hogy nem közvetlenül, hanem kerülő felső-olasz úton, Lombardián keresztül jutott hazánkba. Veronában, Modenában, Ferrarában és Cremonában ugyanúgy megtaláljuk a délfrancia protorenaissance hatását, néhány olyan részlettel gazdagodva, ami éppen Esztergomban is megvan. A kapu középső részének oroszlánokkal való kiemelése, ami Felsőolaszországban egészen az előcsarnokszerű kiképzéshez vezetett, Esztergomban is megtalálható, de az a döntő, hogy a meglevő eredeti töredékek stílusa is Itáliára mutat. Megmaradt az egyik kapu-oroszlán (6. kép), melyhez több olasz analógiát említettek már, szerintem a veronai S. Zeno kapu-oroszlánjához áll a legközelebb (ő. kép). Itt is megtaláljuk a gazdagon tagozott lábazatot s az oroszlán típusa és stílusa is rokon. A homlokzat két sarkát díszítő sasok szintén Felsőolaszországból származnak. Az esztergomi darab (4. kép) modellálása a modenai dóm sasos oszlopfejével (3. kép) vethető össze eredményesen. Sajnos, csak a Klimó-féle képből ismerjük a két térdelő, oszlophordó figurát, eredetije nem maradt ránk. Ez is lombard gondolat és Modenában, Ferrarában, Cremonában sok hozzá közelálló megoldást ismerünk. A részletformák alapján feltehető tehát, hogy a délfrancia kaputípus olasz közvetítéssel érte el Esztergomot, ami annál inkább valószínű, mert a XII. századi magyar művészet egészen III. Béla uralkodásának elejéig az olasz, közelebbről a lombard művészet hatása alatt fejlődik. Visszatérve a porta speciosához, a kapu igazán gazdag díszítését a színes márványból készített képek sorozata adja.1® A kapu melletti déli fülkében legfelül kék mezőben Dániel próféta áll (1), szinte magyaros öltözetben. Fehéres csizmát, testhezálló kék nadrágot, fehér prémmel szegett vörös palástot visel. Jobbját felemeli, baljában tartja feliratát. Alatta Zakariás próféta (2. ZA- hARIAS PPhA). Kék mezőben jobbra fordul, ősz fejét vörös nimbus övezi. Felső öltözete barnásvörös, alsó öltönye kék. Ruháján Széless hét fehér követ, balvállán pedig sugaras napot látott. A sorban utolsó Izaiás próféta (B. YSAIAS PPhA), akinek márványdísze majdnem teljesen elpusztult. A Klimó-képen csak a barnásvörös mező és a fej körüli fehér nimbus látható. Az északi oldalon lévő fülkében Keresztelő Szent Jánossal kezdődik a sor (4). Kék mezőben, balra fordul. Feje körül vörös nimbus, testét vörösesbarna szőrköpeny fedi, végtagjai mezítelenek. Jobbjával a timpanonra mutat, baljában kibontott irattekercs. Alatta Ezekiel próféta áll (5. EZEChlEL PPhA), akit szintén kék mezőben balra fordulva ábrázoltak. Vörösbarna palástja alatt 15 15 A kapu képeinek leírásában Czobor B.-t követtem. Az egyes alakok után zárójelbe tettem a Klimó-féle képen látható számokat, valamint az alakok nevét Széless- olvasása szerint.
