Dercsényi Dezső: Az esztergomi Porta Speciosa (1947)
23 tájában. A ritmikus és rímekbe kicsengő mondatokból csak néhányat idézek, mindenekelőtt a bevezetés utolsó mondatát: Felix igitur Hungária — cui sunt dona data varia — omnibus enim horis — gaudeat de munere sui litteratoris.. .62 Ilyen a Gestának az a híres helye, ahol állítólag joculator éneket „tesz át“ latin szövegbe: Omnes loca sibi aquirebant — et nőmén bonum accipiebant.63 Vagy amikor Thonuzoba ismert történetét mondja el: Et dum beautus rex Stephanus — verba vite predicaret — et Hungaros bapti.zaret, — tunc Thonuzoba in fide vanus — noluit esse christianus .. .64 Megtaláljuk a Gestában a felii’at alliteráló részének analógiáját is, mégpedig azonos formában, nemcsak külső, de tartalmi alliterációban is: regna et reges.65 A porta speciosa feliratai — már amelyek nem biblikus, vagy liturgikus szövegekből származnak — tehát a XII. századvégi kancelláriai gyakorlattal és irodalmi stílussal — ami ez időben különben is egyet jelentett — a legszorosabb kapcsolatban állanak. Ez időszak írott forrásainak kutatói előtt jól ismert az a körülmény, hogy a század második felében a királyi kancelláriában a francia oklevélstílus hatására az ú. n. elegáns stílus kap lábra és elég gyakoriak írott forrásainkban a rímekben kihangzó ritmikus mondatok, ennek az elegáns stílusnak fő jellegzetességei. Ez a sajátosság sok más francia eredetű külsőséggel együtt (az autentikus pecsét fogalma,66 az oklevél-adó nevének siglá- val való rövidítése67 etc.) először az előbb idézett 1183-as esztergomi oklevélben tűnik fel, hogy azután még évtizedekig az Esztergomban működő királyi kancellária jellegzetessége maradjon. Azt is tudjuk, hogy III. Béla uralkodásának utolsó éveiben a magyar kancelláriában egy olyan nótárius működésével találkozunk, aki az írás művészetét francia földön sajátította el s betűi a legfinomabb részletekig megtalálhatók az egyik egykorú francia oklevélben.68 Ennek az oklevélnek stílusa is hasonló a francia elegáns stílushoz. Mindezek az apró sajátosságok jól beleillenek III. Béla korába, különösen uralkodásának második felébe, amikor a királyi udvarban, a kancelláriában, sőt az esztergomi káptalanban szereplő egyházi személyek között elég sok a francia tanult03 Szentpétery: SSRH. I. 34. 1. 3—4. sor. 03 Szentpétery: SSRH. I. 65. 1. 19—20. sor. 04 Szentpétery: SSRH. I. 117. 1. 1—6. sor. 65 Szentpétery: SSRH. I. 32. I. 15. sor. Több hasonló apróbb összevetést, is tehetünk. így például P. mester is emlegeti az Edomitákat (SSRH. I. 42, 21.). továbbá nála is észlelhető a kezdő magánhangzó előtt előforduló h, ami a korábbi kancelláriai gyakorlatban is előfordul. (SSRH. I. 24, 18; 45, 11; 53, 9; 108, 3.) 06 Kumorovitz B.: Az authentikus pecsét, (Turul, 1936. 53. 1.) 67 Jakubovics E.: P. mester (Adalékok az Anonymus kérdéshez). (Kle- belsberg-Emlékkönyv. Budapest, 1925. 169—213. 1.) 68 Hainal 1.: írástörténet az írásbeliség felújulása korából. Budapest, 1921. 145. 1.
