Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

járás: napsugaras, szép ősz volt. 1529-hez képest a naptári idő is kedvezőnek látszott, hiszen szeptember elejére Bécs alá érhettek volna. Ezzel szemben viszont ilyen hosszú útra nem hoztak elegendő élelmiszert (ez Káldy-Nagy Gyula újabb kutatásaiból derült ki). Esztergom ostromához igen sok puskaport használtak el, s a tüzérségnek is jelentős veszteségei lehettek mind tűzszerszámban, mind emberben. Sok janicsár esett el, de a többiek veszteségei sem lehettek kicsik (nem szabad azt sem elfeledni, hogy Valpó és Siklós bevétele is ostrommal történt). Nagy valószínűség szerint az Isztambulból elindult szultáni sereg Esztergom feladásának napján a kezdeti, hadjárat előtti létszámhoz képest legalább állománya 10%-át elvesztette. Esztergom fárasztó ostroma után úgy látszik - az előzőeket is mérlegelve - a szultán nem mert Bécs ostromára vállalkozni, hiszen egy ottani kudarc esetleg végzetes lehetett számára.

A török krónikások leírásából is kiderül, hogy az esztergomi szívós védelemre és az ostrommal járó nagy véráldozatra nem számítottak. Történeti irodalmunkban erről az ostromról olyan megjegyzések olvashatók, hogy az őrség „szinte ellenállás nélkül adta fel” és hasonlók. Pedig némi túlzással azt mondhatjuk, 1543-ban az esztergomi „árulók” mentették meg Bécset az újabb ostromtól. E hadjáratban, ha voltak árulók, akkor azok Tatán voltak és Fehérvárott, de nem Esztergomban (nem számítva néhány szökevényt - ilyenek mindig, mindenütt voltak -, de a török ostrom sikere nem árulásnak köszönhető).

Mikor a katonák az átadás, az ostrom utolsó, lehangoló aktusához sorakoztak, az esztergomi kanonokok közül néhányan a vár „elárulását” feltáró emlékiratot fogalmaztak. Mikor aztán a parancsnokok perére sor került, jobban átgondolva a dolgot, a nyilatkozatot többen módosították, kijelentéseik egy részét visszavonták. A nyilatkozat és a vallomások zavarosak, tele vannak ellentmondásokkal; mindent az olaszokra hárítanak, a németeket dicsérik (talán hogy ezzel hízelegjenek Ferdi- nándnak). Az ostromot leíró, és valószínűleg szemtanúk elbeszélésére támaszkodó német újság, az Anzeygung is védi a németeket. Tény az, hogy a hadbíróság kénytelen volt az Esztergom parancsnokai ellen emelt vádat elejteni. A kapitányok védője, Johann Martin Stella 1544. május 10-én a következőket írta fivéreinek: „Minden bizonnyal érzékenyen viseltem, hogy a közelmúlt hónapokban, midőn igen óhajtottam hozzátok, nem mehettem. Ebben akadályozott az elfogott Lascan és Salamanca ügye, akinek védelmezését, nehogy kihirdetett ítélet nélkül mint foglyok letartóztassanak, vagy elítéltessenek, királyi parancsból elvállalni kénytelenítettem. Már most -, midőn 98 ez ügyben az ő ártatlanságokért annyira dolgoztunk, hogy a fiskus ügyészei, már a