Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

Istvánffy leírja az átadás részleteit is. A nyitott várkapun először Ali, a janicsárok parancsnoka vonult be, Lascano neki adta át Esztergom kulcsait. A katonákkal eldobatták minden fegyverüket, összeterelték őket. „Ott azután a mieink nagyon méltatlankodva, s szánalmas gúny tárgyának kitéve, csaknem egész nap éhségtől és szomjúságtól s a nap hevétől gyötrődtek...” 9-én történt meg az átadás, amit nem számíthattunk az ostrom harmadik szakaszába, a tárgyalásokkal együtt ez már az ostrom negyedik szakaszát jelenti. Most kezdődött az őrség igazi kálváriája: „...ott a várban arra kényszerítik őket - írja Istvánffy -, hogy elesett bajtársaiknak is, meg a levágott törököknek is gennytől csepegő és rettenetes bűzt árasztó holttestét eltemessék, az árkokat nagy fáradsággal kitakarítsák, s az ágyúkat helyükre vontassák.

Végül a halandóknak e legnyomorultabbjait, akik már a lábukon is alig álltak, miután fegyvereiktől, ruháiktól és pénzüktől megfosztották őket, félholtan, meztelenül hajókra rakták s átszállították a túlsó partra. Lassú menetben a Zsitva felé vonultak, innen pedig szekéren Pozsonyba érkeztek. Ott Liscant (Lascano) és Salamancát, velük együtt Nardo Eleket, Matricát és más parancsnokokat, árulással vádolták, s Ferdinánd parancsára gróf Salm Miklós börtönbe vetette őket, hogy a hadbíróság vizsgálatot tartva, tudja meg, hogyan kezdődött és mint ment végbe a vár feladása.”

A török berendezkedéséről is röviden tudósít Istvánffy: Szulejmán a székesegyház leomlott részének köveiből a vár keleti részén egy bástyát emeltetett, ami még a 15 éves háború idején is látható volt. Szt. Lőrinc ünnepén, augusztus 10-én hálaadó imát mondatott a győzelemért a - sebtében mohamedán istentiszteletre alkalmassá tett - Szt. Adalbert székesegyházban, majd elindult a Duna mentén Tatához, melyet kapitánya azonnal feladott. Innen mégsem Bécs felé ment tovább, hanem délnek fordult, Székesfehérvár ellen vonult, amelyet szintén elfoglalt.

Augusztus 9-én már Szulejmán kezében volt Esztergom vára. Érdemes összevetni ezt az időpontot 1529-cel. Akkor augusztus 19-én még csak Mohács mezején táborozott Szulejmán, szeptember 8-án került a kezébe Buda vára - több napos ostrom után -, s Budáról csak szeptember 15-én indult tovább, s mégis eljutott Bécs alá. Tehát 1543-ban Szulejmánnak csaknem egy hónap előnye volt 1529-hez viszonyítva, mégsem vállalkozott Bécs ostromára. Pedig úgy tűnik, hogy ostromtüzérséggel is jobban felszerelt volt, mint akkor. A bécsi útról való délnek fordulás oka egyelőre nem világos. Talán a legvalószínűbbnek az látszik, hogy Szulejmán és haditanácsa nemcsak az időt mérlegelte, ami Bécs esetleges ostromához kell, hanem az élelmi- és hadiszer- készletet, valamint a hadsereg addigi veszteségeit is. Ami biztatónak látszott, az az idő- 97