Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Félhold a Kereszt Helyén

vények szerint ilyenkor jár - azonnali akasztás félve attól, hogy az olaszok között lázadás tör ki. Közben a török nem hagyta abba az ostromot, támadta a víztornyot és ásta az aknákat. Istvánffy ezután Salamanca tárgyalásait írta le, nem említette, ami a víztoronnyal történt. Erről Szinán csausz krónikája számol be: kora reggel három szpáhi a víztoronyhoz lopakodott. Az „alávaló és nyomorult gyaurok” másfelől várták a támadást, s biztonságban érezve magukat, nem vigyáztak eléggé. A három török létrán megmászta a tornyot s harcolni kezdett az őrséggel. Néhány janicsár is segítségükre ment. Az őrség - mindössze 18 ember - az utolsó emberig védekezett. Nem tudjuk, a várból észrevették-e a csetepatét, s tudtak-e segítséget küldeni. A végeredmény annyi: a víztorony a török kezében maradt. Szinán ez után az esemény után említi a tárgyalásokat, s valószínű, hogy így is volt. A víztorony elfoglalása a város sorsának megpecsételődését jelentette. A toronyból följárat volt a várba, ami a védők számára újabb veszélyt jelentett.

Lutfi pasa már idézett munkája szerint a döntő események a következőképpen történtek: „A hadsereg oda érkezvén körülfogta Uszturgunt. Meteriszeket csináltak, az ágyúkat fölállították s néhány napig lőtték, egyszer-kétszer rohamot is intéztek, de nem bírták elfoglalni. Végre elfoglalták a víztornyot, s mivel így a gyaurok nem kaphattak vizet, tehetetlenekké váltak és kényszerűségből kegyelmet kértek az iszlám padisahjától. Miután személyüknek kegyelmet adott, átadták a várat. Azután az iszlám padisahjának zászlóját feltűzték a vár falára; majd kijavították a lerombolt helyeket, a várba őrséget rendeltek, ellátván fegyverzettel és élelmiszerrel. Az anatóliai beglerbég parancsot kapott, hogy az ágyúkat hajókon Budim felé szállítsa Usztuni- Belgirádhoz (Fehérvár). ”

Lutfi pasára hivatkozva azóta a történetírás - az árulás mellett - a víztorony el- vesztének tulajdonítja a feladást annyiban, hogy a várbelieknek víz hiányában reménytelenné vált a helyzetük. Emlékezzünk azonban, hogy az ostrom elején volt 200 hordó bor is, ami megteszi víz helyett. Nem tudjuk, hogy a várban ma látható, faragott kövekkel kirakott kút már 1543-ban megvolt-e. A kanonokok vallomásaikban, a per során nem említik a vízhiányt, mint fenyegető rémet. Az viszont valamennyi leírásból kiderül, hogy a vár időközben annyira megrongálódott, hogy elegendő víz esetén sem verhettek volna vissza egy újabb rohamot. A tárgyalás idején ezért adta Szinán Rusztem pasa szájába azt a választ: „Hej átkozott! mi ezt a várat hét nap óta lövetjük s minden felől a földdel egyenlővé tettük; remélem, hogy egy nap alatt el bírjuk 96 foglalni!...” Ezért adtak Salamancának csak egy éjjel gondolkodási időt.