Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
a szultánnak, aki parancsot adott Ibrahim pasa anatóliai beglerbégnek, hogy az ágyúkat hozó dunai hajókat kísérje a szárazon. 40 nagy ágyút említ, melyek negyedfél mázsás golyókat lőttek, s ezenkívül a kisebbeket. A tüzérséget összesen 53 hajó szállította. Július 27-én Szulejmán dívánt tartott, s meghatározta a soron következő teendőket: a janicsároknak és szpáhiknak sátor nagyságú kosarakat kellett készíteniük, s az éj beálltával a vár közelébe vinniük, hogy így meteriszeket (ágyúkasokat) készít-, senek ágyúállásnak. Ugyancsak 27-én érkezett meg az anatóliai beglerbég, Ibrahim pasa, aki a város túlsó oldalán foglalt állást, és szintén meteriszek készítésébe fogott. A janicsárok szokás szerint a szultánt körülvették sátortáborukkal, a többi hadoszlop pedig a menetelés szokott sorrendjében táborozott le. Szinán szerint a következő napon (28-án) érkezett 30 hajó a vár elé: „Továbbá ugyanezen a napon a Tunun túlsó partjáról 500 puskás jött át hajókon és bement Uszturgun várába.”90 A számot illetően meglepően közel jár a valósághoz Szinán, egyetlen dolgot szépít meg, nem említi, hogy az elsőnek érkező csapatokat a tábor- verésben és elhelyezkedésben megzavarták a várbeliek. A védők, amit adott helyzetben a vár élelemmel, hadiszerrel és emberrel való ellátása érdekében megtehettek, megtették. Az őrség létszáma megközelítette a 2200- at, s ehhez még hozzászámíthatjuk a különféle munkákban segítő polgárokat is. A 200 marha behajtása és több mint félezer főnyi, hajókon érkező katona bejuttatása a várba - bravúros haditett volt. Az őrség az ostromzár megzavarására minden lehetőt elkövetett. Ezek a kezdeti, természetesen viszonylagos értékű sikerek bizonyára jótékonyan hozzájárultak az őrség harci szellemének emeléséhez (erre utal Istvánffy is). Második szakasz (július 31-augusztus 5.): a réslövés. Istvánffy szerint „Azalatt, míg a követek tárgyaltak, s a táborba visszatértek, a törökök a nagy ágyúkat nagy gyorsasággal a Szent Tamás-hegyre húzták fel, mely szemben fekszik a várral. A mieink a várban csendben maradtak, s Liscan (Lascano) is titkolta aggodalmát, bár katonáit titokban figyelmeztette a bekövetkezendőkre. Miután a törökök azon a helyen, anélkül, hogy őket ebben bárki is akadályozta volna, elhelyezték ágyúikat és sáncokat emeltek, s földdel megtöltött kosarakat állítottak fel, a mieink csaknem valamennyi ágyújúkat nagy munkával a falnak arra a részére vontatták, s gyorsan az ellenség erődítményeire irányították. S midőn azokat kisütötték, nagy kárt okoztak 90 Török történetírók. II. köt. 326-347. old. Szinán csausz krónikája. A továbbiakban Istvánffy és Szinán adatait külön nem jegyzetelem.
