Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
A „Főváros”
részben itáliaiak).6 A XI-XII. század fordulóján ők és a királyi udvarnokok, pénzverők s valószínűleg az örmények alkották a város lakosságát. A XII. század első felétől kezdve Esztergom városának jelentőségét több külföldi krónikás adata is alátámasztja. Cosmas cseh krónikás például urbs-ként említette (ezt a kifejezést a nagyobb városok megjelölésére használták). 1131-ről megemlékezve Konrád salzburgi érsek életírója az ország metropolisának tartja. Odo de Deoglio Esztergom nemes városáról (nobilis civitas Estrigun) ír. De hosszasan sorolhatnánk még mások feljegyzéseit is. Kálmán király I. törvénykönyve szerint (79. te.) minden adót, amit az ország területén összeszedtek, Esztergomba kellett gyűjteni.7 Itt verték a pénzt, s adóként jelentős rész ide vándorolt vissza. A külföldi kereskedők számára Esztergom volt az egyetlen pénzbeváltó hely a magyar királyságban. III. Béla uralomra kerülésekor Esztergom jelentős kereskedőváros. A vár déli oldalán a királyi, északon az érseki palota áll, közöttük magasodik a Szt. Adalbert székesegyház. A királyt ugyan nem itt koronázzák, hanem Fehérvárott, de a koronázás joga az esztergomi érseké. III. Béla ugyan a kalocsai érsekkel koronáztatta meg magát, mert Lukács esztergomi érsek erre nem volt hajlandó. 1174-ben mégis külön oklevélben ismerte el az esztergomi érsek koronázási jogát.8 Ezt az adományt megtetézte azzal, hogy ugyanazon évben a káptalannak adta az esztergomi vásárvám felét, sőt később ezt további 1/4 résszel is megtoldotta.9 Ez az adományozás - amelyet Imre 1201-ben kiegészített a maradék királyi negyeddel - az esztergomi polgárok és az esztergomi káptalan között közel három évszázadon át tartó port eredményezett. A káptalan vám- és adópolitikája Esztergom későbbi lassuló fejlődésének, hanyatlásának egyik okozója. III. Béla tovább építette az esztergomi várat. A szintén jelentékeny, korábbi palotára építette rá a sajátját. Az épület központja egy szabálytalan négyszög alakú lakótorony volt, mely a környező épületszárnyakkal együtt ma is áll. 1189-ben a palota 6 SZÉKELY GYÖRGY: A székesfehérvári latinok és a vallonok a középkori Magyarországon. Székesfehérvár Évszázadai. I. István király Múzeum Közleményei. „A” sor. 14. sz. Székesfehérvár, 1972. 51. és a köv. oldalak. 7 BÓNIS GYÖRGY: Székesfehérvár, az Árpádház székhelye. Székesfehérvár Évszázadai. I. István király Múzeum Közleményei. „A” sor. 13. sz. Székesfehérvár, 1967. 54. old. 8 Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. Szerkesztette SZENTPÉTERY IMRE. MTA I. - Bp. 1923. 125. sz. (A továbbiakban Szentpétery: Krit. jegyz. I.) Átírta az oklevelet III. Ince pápa (1209. máj. 15.). 9 Monumenta Ecclesiae Strigoniensis. Ed. Ferdinandus Knauz. Strigonii. 1874. I. 123. old. (továbbiakban Mon. Strig. I.) További negyedrész 1188-ban (uo. 137. old.), az utóbbi adománylevél nem eredeti, mert - ahogy Imre király adományt megerősítő okleveléből kiderül - elégett. (1198. - uo. 156-157. old.) Értékelése., SZENTPÉTERY: Krit. jegyz. I. 175. sz. 8
