Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

A „Főváros”

legalább részben készen állhatott, hiszen III. Béla az átvonuló kereszteseket vezető I. Frigyes császárt négynapi városi vendéglátás után a várba is felvitte. A termek finoman faragott, kecses franciás oszlopai, a díszesen faragott ajtókeretek, s a kicsiségében is fennséges kápolna ma is csodálatot vált ki a nézőből. Királyi segédlettel épült újjá a Szt. Adalbert székesegyház is, amelyet 1188-ban tűz pusztított el. A hatalmas, háromhajós bazilikát a későbbi századok folyamán többször átépítették, kápolnákkal bővítették.10

Büszkén fogadhatta tehát III. Béla a császárt a városban, s a várban is; bőkezű ajándékaival elkápráztatva a nyugati lovagokat.11

III. Béla jövedelmeiből jelentős mértékben részesült az esztergomi érsek. A királyi jövedelmek 1184-ben készült kimutatása szerint az összes vert pénz tizedét kapta, ami akkor 600 márkát jelentett.12

III. Béla utódjának, Imrének az uralkodása alatt Esztergom királyi központ jellege fokozatosan megszűnt. 1198-ban ugyanis az esztergomi királyi palotát, „mely még nem készült el”, Imre az érseknek adta, azzal a kikötéssel, hogy ha arra szükség van, a király rendelkezésére kell bocsátania. Elrendelte egyúttal azt is, hogy az esztergomi érsek kapja minden királyi jövedelem tizedét, ahogy azt már I. István és I. László is elrendelték. Az érseknek adta továbbá a szepesi és a pozsonyi vám tizedét is.13 Az esztergomi káptalan 1201-ben megkapta Imrétől az esztergomi vám utolsó negyedét, sőt a vásárteret is - a kis-dunai révtől kelet felé, egészen a város határáig, s innen a Hévíz tava mellett a Nagy-Duna révjéig húzódó területet -, a rajta levő házakkal és lakóival együtt. A király a latinusok városrészétől ezt a területet elkülönítette, hogy a káptalan jobbágyai a latinusoknak semmiképpen ne legyenek alávetve. Ezt a jelentős, és tegyük hozzá, szerencsétlen adományt a káptalan megtetézte az esztergomi udvarnokok földjével is.

Az utóbbi szerzeményüknek csak egyetlen szépséghibája volt, az, hogy az 1202- ben kelt adományozó oklevél - hamisítvány.14

Imre király halála (1204) után folytatódott Esztergom békés korszaka. Az érsekség és a káptalan tovább gyarapodott „az egyház birtokkal való jutalmazásának csak

10 NAGY EMESE: Előzetes jelentés az 1964-1967. évi esztergomi várfeltárásokról. Arch. Ért. 1968. 103. old.

11 Mon. Strig. I. 119. sz.

12 Huszár i. m. 210. old.

13 Mon. Strig. I. 139. sz. vö. SZENTPÉTERY: Krit. jegyz. I. 177. sz.

14 1201: Mon. Strig. I. 150. sz. vö: 1201. (uo. 196. sz.) és 1202. (uo. 199. sz.) 9