Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Félhold a Kereszt Helyén
erővel és gyorsasággal üldöző törököket kijátszotta, s sértetlenül Komáromba ment, ahol Johann Ungnadnak, Otto Fotisknak és Filippo Torniellinek, akik a többi sereggel ott voltak, előadta, hogy a vár még nincs teljesen körülzárva; Szolimán hadserege zömével és a tatárokkal még hátul követi őket; sőt azon az úton, melyen ő jött, vagy a folyón lefelé is lehetne még segédcsapatokat a várba küldeni. Ezért Gotta Sancius spanyol hadnagy és egy német zászlótartó, kik előbb zsoldpénzért Bécsbc mentek, s azt a királyi kincstártól átvették, miután meghallották, hogy Esztergomot a törökök ostrom alá vették, hogy a pénzt veszélynek ne tegyék ki, azt Komáromban hagyták, s körülbelül hatszáz katonával, élelemmel és lőporral hajóra szállva szerencsésen társaikhoz megérkeztek, s az ostromoltakat bátorságukban, erejüknek és élelmüknek ezzel a növekedésével, nagyon megerősítették. Ugyanakkor a mieink kitörtek a várból, és az óvatosság nélkül és gondatlanul tábort ütő törököket megtámadva, köztük nagy zűrzavart keltettek, s közülük igen sokat megöltek, köztük egy Omár nevű béget, aki Mohamed álpróféta utódaitól származott; minthogy zöld süveget viselt, amit másoknak hordani tilos volt, erről megismerték. Másnap Szolimán megérkezett hadseregével és a tatárokkal, s csapatainak és sátrainak már így is nagy számát megkétszerezte. Szorosabb ostromzárakat határoztak el. A tatárok a törököktől külön ütöttek tábort. Akik a legkevesebbet mondják, azt állítják, hogy a tatárok tizennégyezren voltak; akik a legtöbbet mondják, azok húszon kétezerről beszélnek. (Valószínű, az első szám állt közelebb az igazsághoz.) Ugyanekkor három követet kiválasztottak azok közül, kik megtagadva Krisztus vallását, a törökökhöz pártoltak, s őket Lascanóhoz küldték. Ezek spanyolul, olaszul és németül beszéltek, minthogy a törökök tudták, hogy az őrség ebből a három nemzetből áll. Felszólították őket, hogy adják át nekik a várat, melyet Szolimán legyőzhetetlen katonái ellen semmiképpen sem tudnak megvédeni. Megtagadás esetén halállal fenyegetőztek. Minthogy pedig Lascano és a többiek azt válaszolták, hogy a várat, amíg élnek, amiként ez hűséges és vitéz katonákhoz illik, megtartják fejedelmüknek, kinek esküt tettek, a szökevények eltávoztak.”89 A tudós Szinán csausz, Szulejmán udvari történetírója így írta le az eseményeket: Rusztem pasa lóra ült és a várost minden oldalról bejárta, hogy láthassa, melyik oldalról lesz legalkalmasabb azt lövetni és vívni. Olyannak látta a várat - s itt túloz Szinán -, melyhez hasonló nem volt Ungurusz vilajetben. Jelentést tett a látottakról 88 89 ISTVÁNFFY 183-184. old.
