Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Két Király Közt
annak a tartománynak vagy vidéknek, mely a Vág és Nyitra folyók közt fekszik, s melyet régi nevén Mátyus földjének neveznek - írja Istvánffy -, az a súlyos és emlékezetes elpusztítása, melyet a lakosok még ma is Mehmed pusztításának neveznek, nagy lelki szomorúsággal idézve annak emlékét. Ezután Mehmed a rablott holmival és a zsákmánnyal sértetlenül visszavezette seregét Nándorfehérvárra...”71 Esztergom bevétele - annak ellenére, hogy Szerémi és Istvánffy Várdai érsek habsburgpártiságát bizonygatják -, nem tekinthető egyszerűen Várdai érsek árulásának. Mivel magyarázzuk ezt? Ferdinánd, kisebb akciókat nem számítva, elsősorban a Duna mentén tudott és akart János király ellen hadakozni. Ha Esztergomot és Visegrádot szilárdan kezében tartja, úgy vélhette, János fővárosának, Budának eleste csak idő kérdése, s akkor már ő a Dunántúl ura, s innen, mint szilárd hadműveleti bázisról kiindulva folytathatja az ország többi részének meghódoltatását. Buda kulcsa Esztergom, mert a Dunán lehet a legjobban, legbiztosabban egy budai ostromhoz hadi- és élelmiszereket szállítani. így a szárazföldi, Esztergomot megkerülő út kevéssé jöhet számításba. Ha ez így van, akkor nyilvánvaló, hogy Várdai Pál területen- és pártonkívüliségre vonatkozó terve csak ábránd, mert ez egyik uralkodónak sem érdeke. Nyilvánvaló, hogy az érseknek nem volt saját erőforrásaiból olyan katonai ereje, hogy bárhonnan érkező támadással szemben eredményesen védekezhessen. Ferdinánd attól tarthatott, hogy János, ha szükségét érzi, Esztergomot saját csapataival szállja meg, így biztosítva a Duna felől Budát, János fejében is megfordulhatott ennek az ellenkezője, tudniillik, hogy Ferdinánd szállja meg Buda kulcsát. Ferdinánd azt is felmérhette, hogy Esztergom ostroma nem pusztán katonai akció. A vár Magyarország első főpapjáé. A vele szemben alkalmazott, nyílt és leplezetlen erőszak nemcsak a magyarok között keltene visszatetszést, hanem rontana helyzetén a Vatikánban is, ami azért sem kívánatos, mert ekkor a pápa Ferdinánd „igazát” támogatta; olyannyira, hogy 1530 elején kiközösítette János királyt (igaz, eredmény nélkül, sőt, Vili. Henrik angol király tiltakozott is ez ellen, Velence területén pedig ki sem hirdették a bullát) mint olyat, akinek része volt az 1529-es török hadjárat megindításában. Roggendorf esztergomi akcióját diplomáciailag gondosan előkészítették. Előzőleg egy - 1530. október 26. előtt kelt - emlékirat szerint az érsek azt kérte Ferdinánd- tól, hogy biztosítsa birtokainak jövedelmeit, a János királytól nyert kiváltságot - a 66 71 ISTVÁNFFY 148-149. old.
