Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Király Közt

TÖRÖK HADJÁRATOK iS29 ESZTERGOM IRÁNYÁBA, /54J 1526-1541

melyben neki helyet jelöltek ki, nem mesz- sze Ibrahim nagyvezírtől, a janicsárok sátrai közt. Bó'ségesen ellátták élelemmel. Ott tartották a táborban az egész idő alatt, míg Bécset keményen, de hiába ostromolták.” Az 1529. évi hadjáratról kiadott szokásos szultáni Fethnáme Istvánffy előadásával egyezően adja elő a történteket: „Amint így haladtam a Magyarországhoz tartozó, de a nevezett király (azaz Ferdi- nánd) birtokában levő, Iszturgum nevű igen erős vár felé; amely magas hegyen épült, s melynek tornyai égig érnek, bástyái hegyhez hasonlók, nagy terjedelmű külvárosa tele nyomorult gyaurokkal: a várban levő pánczélba burkolózottak esztelen csoportjából a vár parancsnoka, Pál Rik kanszaláris érsek nevű pap - a ki a magyarországi ősi híres nagyok és jeles emírek közül való lévén, főméltóságot viselt - kijött a várból és kegyelmet kért bol- dogságos udvaromtól. Miután ez az egész világnak szóló parancsomnak alávetette magát és meghódolt, fejedelmi győzelmes zászlóim egymás után haladtak tovább...”^

1529 decemberében Várdai Pál terjedelmes emlékiratban mentegette magát Ferdinánd előtt a török szultánnál való megjelenése és a János királynak tett hűség- esküje miatt. Annak igazolására, hogy Ferdinánd segítségül érkező gyalogosait nem engedte bevonulni a várba a török megérkezte előtt, három indokot hozott föl: 1. mivel a király levele és parancsa nélkül jöttek, 2. mert kapitányuk (Maximilian Leyser) nem jött velük, 3. mivel már mintegy öt napja nem kaptak zsoldot az Eszter0^ W'O 4

60 ISTVÁNFFY 129-130. old.horök történetírók. Fordította THURY JÓZSEF. III. köt. MTA kiadás. Bp. 1893- 289. és 335. old. -i

60