Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Király Közt

gomhoz érkező gyalogosok.61 Első olvasásra megdöbbentő ez az okfejtés. Hiszen az érsek aligha lehetett bővében katonának. Egy 1528. évi kimutatás szerint ugyan az érseknek 800, a káptalannak 200 katonát kellett kiállítani (lovasokat), ugyanannyit, mint 1526 előtt. Azonban ezt a rendelkezést akkor aligha lehetett végrehajtani.62

Kétségtelen, Várdai Pál nem volt könnyű helyzetben az 1529-es török hadjárat idején. Joggal tarthatott attól, hogy ha német zsoldosokat enged a vár falai közé, akkor ott nem ő parancsol, hanem azok; s a vár közvetve, majd közvetlenül királyi kézre kerül. Bizonnyal gondolt arra is, hogy az új katonákat nehéz lenne olyan fegyelemben tartani, hogy ellenállhassanak az esztergomi egyház még akkor is jelentős kincsei csábításának, s ne kezdjenek erőszakoskodni, fosztogatni.

Ferdinánd 1529 folyamán többször sürgette az esztergomi vár királyi kézbe adását, amitől az érsek húzódozott. Buda és Visegrád eleste után amúgy sem lehetett esélye a szultán megállítására. Nem akarta Bécs szerepét átvállalni. Különben is tudta, ha Bécsnél kudarcot szenved a szultán, akkor Esztergom úgyis felszabadul, s ami nem közömbös, épségben megmarad; ha Bécs elesik, akkor Esztergom sorsa is megpecsételődött (ha ugyan Bécs elestéig ki tudna tartani), s kár minden véráldozat. Ehhez hasonló meggondolások késztethették az érseket a német zsoldosok kirekesztésére és a vár átadására. Aligha a mintegy ötnapi zsold hiánya, a kapitány távolléte és írásos utasítások nem léte bírta rá az érseket e jelentős lépésre. Ha a várat „életre-halálra” védeni akarta volna (látta volna ennek értelmét), két kézzel kapott volna minden fegyveres kéz után, akár van zsoldjuk, akár nincs; kapitány,parancslevél pedig éppenséggel nem lett volna akadály. De Várdai jól tudhatta, hogy a segítség nem javít, csak ront a helyzetén, és zsoldosok nélkül könnyebb elhitetni a szultánnal, hogy ő János király hűséges híve.

Szeptember 17-én Esztergom meghódolása után Tata és Komárom is kapitulált. Szeptember 19-én Győr is, miután parancsnoka felgyújtotta, a töröké lett. Egyedül Pozsony tartotta magát: szeptember 24-én, amikor a törökök megadásra szólították fel Szalay János kapitányt, ő ágyútűzzel válaszolt, megtoldva ezt azzal, hogy csak Bécs eleste után kapitulál.63 Ennyi elég volt a szultánnak, nem akarta Pozsony alatt vesz61 Egyháztörténelmi emlékek a magyarországi hitújítás korából. Szerkesztették BUNYITAY V., RAPAICS R., KARÁCSONYT J. 1. köt. 1520-1529. Szt. István Társulat Tud. és írod. Osztálya kiadása. Bp. 1902. 506. old. (továbbiakban Egyháztörténelmi emlékek).

62 BOROVSZKY 343. old.

63 BÁNLAKY 13. r. 65. old.