Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Király Közt

A szultán nyíltan bevallott célja Bécs elfoglalása volt. Oda pedig az utánpótlás szempontjából a legcélszerűbb út a Duna mentén vezetett. Mivel a déli védó'vonal várain már évek óta lófarkas zászlók lengtek, a próféta zöld lobogói alatt harcolók akadálytalanul menetelhettek Budáig. Buda kitartásától függött Esztergom sorsa is.

Buda falait viszont évtizedek óta nemigen építgették. 1526-1529 között sem volt erre pénz. Nem maradt más lehetőség, mint élőerővel és tüzérséggel ellensúlyozni a falak avultságát, gyengeségét. Nádasdynak eredetileg csak 900 katonája volt, s az 1100 segítségül érkezett német is kevésnek látszott. 2000 ember a vár és a város védelméhez (a kettő területe a Vízivárossal 130 ha-nál is több) reménytelenül kevés. Buda mégis ellenállt. Megkezdődött az ostrom. Az első hét már csaknem véget ért, s a falak meglehetősen szilárdan álltak, sőt a védők vissza is vertek egy török rohamot. De ez a siker nem lehetett tartós, noha a török ostromtüzérség viszonylag gyenge volt (ez Bécs ostrománál ütközött ki igazán). Érezhette a német katonaság is, hogy nem jó a szultán türelmét túlságosan sokáig feszíteni, s szeptember 8-án megkötözték Ná- dasdyt és a két német parancsnokot - akik hallani sem akartak az erősség feladásáról-, s átadták a szultánnak a várat.

Szeptember 14-én János király is bevonult Budára. Szulejmán 3000 törököt rendelt mellé, átadta neki a várat, majd seregével megindult Bécs felé. Az élen - a fősereget fél-egy napi járóföldre megelőzve - Ibrahim nagyvezír haladt. Visegrád bevételéhez az ő hadereje is elég volt. A vár elfoglalása után sem pihentette csapatait. Még aznap, szeptember 15-én, elérte Esztergomot. A további eseményeket illetően adjuk át a szót Istvánffynak: „Amidőn az így vonuló török csapatok Esztergomhoz érkeztek, Várdai Pál érsek, azok jövetelétől megijedve - bár előbb János király pártjáról Ferdinándhoz ment át -, látta, hogy ereje nem egyenlő az ellenségével, s Ferdinánd, aki most egyedült Bécs védelmére fordítja figyelmét, csak későn tudna neki segítséget vinni. Elirtelen elhatározta tehát, hogy követeket - Gutái Miklóst és Geszti Lászlót - küld Szolimán táborába, s magát az ő védelmébe ajánlja. Miután a szultán védelmét könnyen kieszközölte magának, s egyszersmind azt is, hogy szabadon hozzá mehet; másnap - a jó szerencsére s Muthnoki Mihály buzgalmára és gondjára bízva az esztergomi várat és várost - háromszáz lovassal és ugyanannyi gyalogossal a szultán táborába ment. Az egész hadsereg örömujjongással fogadta. Mint mondták, nagy örömmel látják, hogy az, aki Magyarországon a keresztény vallásnak legnagyobb főpapja, hozzájuk átment. Maga Szolimán nyájasan és kedvesen szólította meg, s megnyugtatta, hogy semmi miatt ne nyugtalankodjék. Kívánta, hogy kövesse a tábort, 59