Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig
Esztergom várát akarta megvívni; körülfogta, megszállás alá vette, Szent Tamás hegyén erődítést emelt. Ostromlók és ostromlottak Mars játékát űzve, gyakran összecsaptak, kölcsönösen sebeket vágtak egymáson s vesztették lelkűket és vérüket. Mikor ezt Dénes érsek úr látta, nyomban sóhajtozni, könnyezni kezdett, úgy vélte, isten ítélete van rajta, ha nem vet véget ennek a csapásnak - ugyanis születésétől fogva érzékeny ember volt, nemes természetű, nemes erkölcsű, nemes életű. Ezért rögtön közbenjárókat küldött a királyhoz. Békességre, fegyvernyugvásra törekedett; ezt meg is szerezte.”47 A leírásból nyilvánvaló, hogy Széchi Dénes korántsem volt harcias és elszánt főpap, belátta, hogy az ügy, amit szolgált, vesztésre áll, s jobb nem ingerelni tovább Ulászlót. Úgy tűnik, hogy ez az ostrom elsősorban a körülzárásra korlátozódott. Először találkozunk viszont a Szt. Tamás-hegy jelentőségének felismerésével. Ez a vár fölé emelkedő magaslat volt Esztergom várának egyik legfőbb gyengéje, ami majd a török kor ostromai során többszörösen bebizonyosodik. Esztergom 1299 után harmadszor maradt alul Budával szemben, s mi több, ebben az évszázadban ez még negyedszer is bekövetkezett (1471). Ezt a sorozatos szembenállást nem annyira Esztergom katonaföldrajzi helyzete indokolta, hiszen Esztergom ebből a szempontból általában nem volt kulcsfontosságú, hiszen a dorogi úton a szárazföld felől, vagy a Duna bal partján megkerülhető volt. Esztergomra nézve kedvezőtlenül alakultak 1403-ban, 1440-ben és 1471-ben is az események annyiból is, hogy túlságosan közel volt hozzá az ellenfél központja: Buda. Érdekes, hogy az esztergomi érsekek válságos helyzetekben nem a „törvényes” királyt, hanem 1299-ben, 1403-ban, 1440-ben, 1471-ben a trónkövetelőket támogatták. A középkorban az érseki politika határozta meg Esztergom várának szerepét. A vár azonban nemcsak az alatta holdsarlóként ívelő érseki város sorsát határozta meg, hanem a királyi-káptalani városét is. E korban a királyi várost először és utoljára 1242-ben ostromolták. Ennek oka aligha az írott források szűkszavúsága. A vár többszöri ostroma mellett a királyi városnak a hadieseményeken kívül maradása csak látszólag feloldhatatlan ellentmondás. A királyi várost az érsekihez hasonlóan szintén fal vette körül (bár nem tudjuk, ez milyen arányban volt palánk, s mennyiben kőfal), elvileg védhető volt, tehát adott esetben katonai objektumnak számított. 47 TELEKI 216. és 241-248. old. THURÓCZI JÁNOS: Magyar Krónika Monumenta Hungarica. Magyar Helikon. Bp. 1957. 115-16. old. 37
