Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

Polgársága többségében királyi alattvaló. Az, hogy a falak között a káptalan jobbágyainak kis csoportja is élt, politikailag és katonailag nem lehetett döntő. A királyi város katonai szerepének egy és csakis egy a meghatározója: nem kapcsoló- dotta vár-érseki város együtteshez. Aki az esztergomi vár és a Víziváros ura, gyakorlatilag az a királyi városé is. A középkorban „teljes jogú” városnak csak a fallal körülvett hely számított. Esztergom megfelelt ennek a kívánalomnak, de mivel az ország közepén feküdt, aligha lehetett a középkor folyamán katonai védelemre állandóan felkészülve. Nem lehetnek illúzióink a falak erőssége tekintetében. A káptalannal állandó perben álló esztergomi polgárság aligha áldozott a szükséges minimumnál több pénzt falai erősítésére, állandó jó karban tartására, hiszen ebből semmi haszna nem származott. A káptalant jobban védték a megsárgult oklevelek, mint a legerősebb kőfal, oklevelekkel szemben viszont a legerősebb fal sem ért semmit. Nem valószínű, hogy tartott zsoldosokat a város, nem volt rá szüksége, az ország közepén biztonságban érezhette magát. Néhány kapuőr és rendfenntartó darabont pedig még nem számít katonaságnak. No meg kevesebb bátorság kell az éjjeli utcán botorkáló részeg nyakoncsípéséhez, a városkapu zárása után érkező, átkozódó kereskedő kinnrekesz- téséhez, mint kiállni a falakra az ostromágyúk elé. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt sem, hogy a város polgárai csak egyetlen mezőgazdasági munkát végeztek: a szőlőművelést. A város adottságai: a talaj minősége és a határ szűkössége mást nem is igen tettek lehetővé. Ebből következőleg aligha rendelkezhettek nagyobb élelmiszerkészletekkel, hiszen az élelmiszerek többségét nem maguk termelték meg, hanem vásárolták. Háborús időkben pedig a kereskedelem pang, s az üres piac bizony éhkoppot jelentett volna. Mindezek alapján aligha csodálkozunk, hogy a városatyák tartózkodtak mindenféle katonai kalandtól, inkább csendben meghúzódtak, s megvárták, míg elvonul a vész. Harciasságuk abban merült ki, hogy ha nagyon feldühödtek, megvertek néhány papot és káptalani vámszedőt, főleg ha előtte kellő bátorságot merítették a maguk termelte hegyi léből. Az esztergomi borok pedig a filoxera pusztítása előtt nem voltak megvetendők! A királyi városhoz túlságosan közel volt a vár, ezért nem volt tanácsos katonailag szembehelyezkedni vele. A polgárok inkább kivárták, míg a királyi csapatok meghódolásra bírják a büszke várat, nem formáltak előjogot erre a dicsőségre. A királyi város és az érseki vár-város között a távolság legalább 300 méter, ami lehetetlenné tette összevonásukat egyetlen erődítményrendszerré. Ebből a szempontból a vártól távol volt a királyi város. A királlyal szembeszegülő 38 érsekeknek nem volt annyi katonai erejük, hogy azt megoszthassák a vár és a királyi