Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

Visegrádról ellopatta udvarhölgyével, Kottaner Ilonával a „szent koronát” is: a cél szentesíti az eszközt. Azonban a trónkérdésben ezúttal sem az döntött, hogy kinek a kezében van a korona, hanem a fegyverek.

Ulászló május 21 -én bevonult Budára, és június 29-re országgyűlést is hirdetett a fővárosba, a meg nem jelenőket jószágvesztéssel fenyegetve. Erzsébet és csecsemő fia ügyét azonban ez még nem döntötte el. Visegrádon felül, a Duna vonala Erzsébet hívei kezén volt: nevezetesen Esztergom, Komárom, Győr, Pozsony. Ulászló Győr ellen Rozgonyi Simon püspököt és Hunyadi Jánost küldte. A győri ostrom nem járt sikerrel, de a körülzárt Győr már nem veszélyeztette Fehérvárt, ahol július 17-én Széchi Dénes esztergomi érsek megkoronázta Ulászlót, az ellopott „szent korona” helyett 1. István király ereklyetartójáról leemelt koronával.

Ulászló a koronázás tényével eldöntöttnek vélte a harcot, azonban Erzsébet és hívei nem csüggedtek. Látszólag kedvező helyzetben voltak, mert Ulászló hazabocsá- totta lengyel hadait, így megfogyott katonasága. Erzsébet és pártja több irányú, összehangolt támadásra készült. A terv szerint Giskra, Erzsébet zsoldosvezére Kassáról a lengyelek ellen indít háborút, megakadályozva ezzel, hogy Ulászló segítséget kapjon hazájából. Garai az Alföldről támad, a királyné és az esztergomi érsek Esztergomból Győrnek fordul s fölmenti a körülzárt várost, azután elfoglalja Budát. Erzsébet meg is érkezett Esztergomba, s oda várta Garait, aki bevette Bátaszéket. Ulászló Hunyadi Jánost és Újlaki Miklóst küldte Garai ellen. A döntő ütközetet - Bátaszék közelében - Hunyadiék nyerték. Ulászló ezalatt Budán tartózkodott, s hogy Esztergom felől biztosítsa magát, megkoronázása napján, 1440 július. 17-én Visegrád várába lengyel várnagyot helyezett. Az esztergomiak Buda ostromára - mivel ehhez erőiket bizonyára kevesellhették - nem vállalkoztak, de ellenfelük nyugtalaní- tásáról nem mondtak le. Thúróczy János így írt erről Magyar Krónikájában: „Ebben az időben egy férfi, aki testalkatára nézve is méltó volt a férfi névre, nem utolsó Magyarország egyéb főemberei között: Szécsi Tamás, Dénes esztergomi érsek úr fivére őrizte Esztergom várát. Ez az ember jobb híve volt a királynénak másoknál: Esztergom várából vitézül ki-kitört és tűzzel-vassal nagy pusztítást művelt azoknak falvain, kik nem a királynéval és fiával tartottak. Elment a fürdők városához, melyet magyarul Felhévíznek neveznek s Buda városához csatlakozik. A király szeme láttára felgyújtotta, felcsapó lánggá és sötét füstté változtatta... Ulászló király pedig, mikor látta, hogy pártja teljes buzgalommal harcol érte, s meghallotta, hogy az uralma ellen 36 levő bárók harcra készülnek: összegyűjtötte seregeit, bátran harcba indult; először