Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)
Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig
személyét... épp e hűsége miatt rátámadt a király úr egyik egykori híve, jelenleg ellensége, Trencséni Máté nevű, aki mint az esztergomi egyház szomszédja, zsarnoki hajlamát rajta gyakorolva, minden birtokát elpusztította, s amit nem pusztított el, azt elbirtokolta, az esztergomi egyház híres várát földig lerombolta, magát az esztergomi egyházat sok ezer márkával megkárosította, s hogy az igazat mondjuk: helyrehozhatatlan kárt okozott neki...”42 Nem tudjuk, hogy a várat fenyegetéssel vagy fegyveres harcban foglalta-e el Csák Máté (inkább előbbi valószínű). A pusztítások leírásában nyilván túloznak is, ami középkori iratokban nem ritkaság. Nem kétséges, hogy nem földig rombolta Csák Máté az esztergomi várat, de nyilván úgy vélték az ország főpapjai, hogy minél távolabb a fül, annál nagyobbat kell kiáltani. Annyi bizonyos, hogy a kor embere számára megdöbbentőek lehettek a pusztítások. Az 1313. évben Tamás esztergomi érsek az oklevelek keltéből következőleg április 22-én és 25-én Esztergomban tartózkodott, augusztus 13-án és december 2-án Budán. A püspökök levele nov. 1-én kelt, amelyben Esztergom várának elfoglalásáról és feldúlásáról is tudósítottak. Mindezek alapján az Esztergom elleni támadás május eleje és október vége között történhetett. Csák Máté katonáinak ekkor már nagy tapasztalata lehetett a várostromok terén, így nem csoda, hogy Esztergom vára ezúttal sem tudott ellenállni. Úgy látszik, Károly még az 1312. június 15-én megnyert rozgonyi csata után sem érezte magát elég erősnek arra, hogy Esztergom elfoglalását megakadályozza. Úgy tűnik, Csák Máté - nem akarván végsőkig feszíteni a húrt - csak időlegesen szállta meg az esztergomi várat, mert Tamás érsek már 1314. május 3-án Esztergomból keltezi egyik oklevelét, majd október 13-án Budán, 27-én és november 25-én újra Esztergomban találjuk. Mindenesetre a feldúlt várban aligha lehetett biztonságban. Csák Máté megelégedhetett a visegrádi vár birtoklásával, ahonnan katonái Budával néztek farkasszemet. Esztergom megrongálásával bizonyára elérte azt, hogy annak a katonai jelentősége megszűnt. Visegrád és Komárom - a két ellenséges vár - között aligha lehetett az érseknek mersze és lehetősége Esztergom újjáépítésére, erős őrséggel való ellátására. 1315-16-ban az érsek általában Esztergomban tartózkodott. Károly király, hogy az elszenvedett veszteségekért kárpótolja, 1315. augusztus 1-én kelt oklevelével Komárom várát és városát neki adományozta, ami persze továbbra is csak eszmei birtoklást jelentett, mert a vár és a megye valóságos ura Csák Máté 30 42 Mon. Strig. II. 776. sz.
