Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

A Romok Új Életre Kelnek

A romok új életre kelnek Az 1730-as években Bél Mátyás a követ­kezőket írta Esztergomról: „A mostani város - tudniillik a sz. kir. város - a régi­nek a romjaira telepedett rá, de sokkal ki­sebb kiterjedésben. A hosszúsága ugyanis alig ezer lépés, az egykori város többi ré­szén szántóföldek vannak. Falak sem öve­zik a mostani várost. A törökök által szét­dúlt városfalnak csak romjai vannak meg, a csekély mélységű városárok is csak nyo­mokban van... A házak szépen rendben sorakoznak... A középen piacnak alkalmas tér van... (Az érseki Vízivárosnak) ...ke­vés lakosa volt... Földjük nincsen... Te­rületük annyira nincsen, hogy az is, amely a Duna és a vár közé ékelődik, alig elég a város számára, inkább csak egyes há­zaknak... a városnak abban a szögletében, ahol az a szentgyörgymezei területtel ha­táros. Innen kezdve a Duna mentén ha­ladnak a város falai, amelyek egyetlen, de elég erős falazatból állanak, néhány bás­tyával. Kapu is nyílik errefelé. A másik ka­pu a déli oldalon van, Szent Tamás városa felé. Innen kezdve kettős fal és hatalmas töltés védi a várost és a várat...”208 Esztergom középkori elrendezése megmaradt 1895-ig, mert csak akkor egyesítették a sz. kir. várost, az érseki vá­rost, a Szt. Tamás és a Szentgyörgymező községet. 208 BÉL MÁTYÁS: Esztergom vármegyéről 12., 25-26. old. BOROVSZKY Tudomány és kultúra fejezet. DERCSÉ- NYI DEZSŐ-ZOLNAY LÁSZLÓ: Esztergom. Képzőmű­vészeti Alap Kiadó Vállalata. Bp. 1956. 45. s. köv. oldalak.

Next

/
Thumbnails
Contents