Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

sonló győri és pozsonyi kezdeményezések viszont nem eredményeztek árumegállító jogot. Esztergom számára az is hátrányt jelentett, hogy az itteni vám 1255-ben már a budainak kétszerese volt. A káptalan azonban az adószedő s nem a kereskedő fejével gondolkodott: számára csak a vámösszeg beszedésének biztosítása volt fontos, így nem ragaszkodott az útkényszerhez, s nem törődött a város érdekével - miért is tette volna? A bécsi, regensburgi és más helyekről érkező kereskedők így elkerülhették Esztergomot. A káptalan kérésére: a Győrből, Dorogon, Bánhidán vagy más úton Budára tartó kereskedőket csak arra kötelezte IV. László király - 1288. márc. 21 -i oklevele szerint hogy Győrben, ahol ezentúl az esztergomi káptalan is tartott vám- szedőt, mindenképpen fizessék meg a vámot. Szabályozta azt is, hogy a Rajnán innen és túli kereskedők azonos elbánásban részesüljenek. A káptalannak a német és a bécsi kereskedőkkel már korábban voltak vitái, mert azok az élelmiszerekért nem akartak vámot fizetni; de az 1284. február 20-i királyi oklevél őket is kötelezte erre.33

A vámharcnak egy nyilvánvaló következménye lehetett és lett: a külföldi kereskedők elkerülték Esztergomot, ami közvetve és közvetlenül a budai kereskedelem fejlődésének gyorsulásához vezetett, az esztergomi kereskedő polgárokat viszont annál érzékenyebben érintette. A négy országos vásártartási jogot szerzett város között sem szerepel Esztergom. A négy közül három vásár zárt időbeli egységben követte egymást. Ebbe a sorba Esztergom be sem kapcsolódhatott volna. Pozsonyban augusztus 3-17., Fehérvárt augusztus 14-28., Budán szeptember 1-15. között adhatott túl portékáján a kereskedő és az iparos. Tehát a Bécsből, illetve a Bécsen átjövő kereskedők hat héten keresztül vásárról vásárra járva adhattak túl áruikon. Esztergom kimaradását a káptalan szűk látókörű gazdaságpolitikájára vezethetjük vissza, az igaziak azonban - mint már említettük - a városi érdekekkel nem számoló királyi kiváltságolási politika volt.

Esztergom helyzetének, súlyának megváltozását a távolsági utak rendszerében bekövetkezett változás is mutatja: 1241-ig Esztergom volt az utak végcélja, itt sűrűsödtek, ide futottak össze nemcsak a Dunántúl, hanem Magyarország egészének útjai is. Az 1250-es évektől már ez a végcél Buda, s az innen sugarasan kiágazó utak

33 1276-ból SZENTPÉTERY IMRE: az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. MTA kiad. 13/1. köt. Bp. 1943. 2712. sz., 1288: 3479. sz. (továbbiakban SZENTPÉTERY: Krit. jegyz. II/l.), PÓR: Háborúság 169-171. old. FÜGEDI: Városprivilégiumok 41-42. old. DOMANOVSZKY SÁNDOR: A harminczadvám eredete (székfoglaló értekezés). MTA Bp. 1916. 46. old.