Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

hálózata lényegében máig változatlan maradt. A szerémségi út, míg Esztergom volt a központ, Dorogon, Zsámbékon, Bicskén, Martonvásáron, Adonyon, Földváron, Szekcsőn, Mohácson, Baranya váron és Eszéken át vezetett délnek. 1241 után a régi baranyai út Ercsi-Esztergom közötti része módosult: Ercsi-Tétény-Buda után Dorogon át megkerülte Esztergomot. A bécsi út is elkerülte Esztergomot: Budáról Bicskén, Bánhidán át vezetett Kocs-Bana és Győr felé. A XIII. században alakult ki az az úthálózat, amely kisebb változásokkal a Duna-kanyarban napjainkig meghatározó. Az 1241 előtt is meglevő főút mellett Budát és Esztergomot a következő utak kötötték össze: Az 1. Budáról indulva Solymárnál ágazott ki a Buda-Brünn útból, majd Szántón-Cséven-Kesztölcön át vezetett a Dorog-Esztergom útig. A 2. Boros- jenő-Szentkereszt-Szentlélek-Esztergom felé ágazott ki a Buda-Brünn útból. A 3. Bu- da-Szentendre-Visegrád-Esztergom út a Duna mentén vezetett, akárcsak ma. Némi kerülőt jelentett az előzőekhez képest az Esztergom-Zsámbék útba torkolló Buda- Nagykovácsi-Tinnye út. Végül megemlítjük, hogy a Buda-Győr utat Esztergom előtt le lehetett rövidíteni Esztergom elkerülésével, ha Dorognál északnyugatnak, Tátnak fordult az utas.34 Az utak fontosságát azért is szükséges hangsúlyozni, mert egyes hadmozdulatoknál meghatározó szerepet játszottak.

A század utolsó évtizede is a királyi város polgárai és a káptalan között dúló vitával telt el.35

Esztergom történetének közvetlen alakítója a káptalan és a városi lakosság mellett az érsekség volt. Az érseki hatalom a tatárjárás után tovább növekedett. A mindenkori érsek Esztergom vármegye örökös ispánja, és élvezi az ispáni jövedelmekből őt illető részt.36 Jelentős jövedelmet biztosított a pénzverésből származó illeték is, amit az sem befolyásolt, hogy 1255-től az esztergomi pénzverő kamara mellett újabb pénzverő helyek is keletkeztek: elsőként a budai és bécsi kamara (Budára még kezdetben Esztergomból jártak ki időlegesen a pénzverők).

Az 1270-es évek elején nemcsak a városi polgárok mozgolódtak, hanem az érsekség harcos jobbágyai - későbbi nevükön prediálisok - is. Olyan méreteket öltött

34 GLASER LAJOS: Dunántúl középkori úthálózata. Száz. 1929. 138., 140., 149., 303-305. old. További vonatkozások FÜGEDI: Városprivilégiumok 35. o.

35 PÓR: Háborúság. 177-180. old.

36 ECKHART FERENC: Magyar alkotmány és jogtörténet. Politzer Zsigmond és Fia jogi könyvkereskedés kiad. Bp. 1946. 128. old. (a kalocsai érsek, a veszprémi, győri, nyitrai, váradi, pécsi és egri püspök jóval később kapnak hasonló örökös ispáni rangot abban a megyében, amelynek területén székhelyük van.)