Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Esztergom Siralmas Éneke (1242) - Az Újjászületéstől a Hanyatlásig

1256-ban visszaállt Esztergom hagyományos települési rendje: a várhegyen az érseki vár, alatta a Víziváros, s külön a királyi város a káptalan részével együtt.

V. István és IV. László a királyi város polgárainak rovására megerősítették a káptalan és az érsekség kiváltságait. Ezek a városi fejlődést gátló kiváltságok vezettek Esztergom haladásának lelassulásához. A középkori jogrend merevsége miatt a későbbiekben sem vált lehetővé, hogy egy ellentétes rendelettel hatályon kívül helyezzék a megadott kiváltságot. így az Anjouk - különösen az esztergomi polgárok gond- ját-baját nagy megértéssel kezelő öreg Erzsébet királyné - hiába próbálták jóvátenni azt, amit III. Bélától IV. Lászlóig királyaink tettek. A régi joggal szemben ők is tehetetlenek voltak. Perhalasztásnál többre még a királyi hatalom sem vállalkozhatott.

De térjünk vissza V. Istvánhoz. Tőle kapta meg a káptalan az esztergomi vám újabb hányadát, mely addig a mindenkori esztergomi ispánt illette (1215 óta az esztergomi érsekek az örökös ispánok).

Az 1270-es években kezdődött a káptalan és a királyi város-két évszázadon át kisebb-nagyobb megszakításokkal tartó - pőre a vámkérdésben és egyéb járadékok körül.

A káptalan területileg annyira fojtogatta a királyi várost, hogy a polgárok - mivel a piactér is a káptalan birtokában volt - nem találtak megfelelő és elégséges helyet városháza építésére. A káptalan egy 1284. június 4-én kelt oklevél tanúsága szerint úgy segítette ki őket, hogy a városháza céljára átadta vámszedő házát a hozzátartozó területtel, de cserében a polgároknak kötelezniük kellett magukat arra, hogy a városi és az idegen kereskedők a vámot mindig pontosan megfizetik a város kapujánál, a latinok városrészében, boltjaikban, illetve a vásártéren. Az ellenszegülőkkel szemben a káptalan vámszedőinek, a városi hatóságnak segítséget kellett adnia. A megegyezés végül azzal a súlyos szankcióval zárult, hogy ha a polgárok a megállapodást nem tartják meg, a káptalan visszaveheti a városházát, ha erre pör nélkül nem lenne hajlandó a város, úgy azonnal 100 márka bírságot tartozik fizetni, a peres eljáráson kívül.

Négy év múlva újra szabályozásra volt szükség vámügyben, mégpedig több okból: ekkor már a négy évtizede alapított Buda kezdett a három évszázados múltra visszatekintő Esztergom fölé nőni. Buda 1244. évi privilégiuma volt az első teljes, igazán kifejlődött árumegállító jogot (az árumegállító jog szerint az ezzel rendelkező városban az ide érkező kereskedő köteles volt áruját bizonyos időre kirakni a piacra, 20 s az el nem kelt portékát vihette csak máshová árusítani) tartalmazó okmány. A ha-