Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Háború Között

egyszersmind korszerűsítést. Esztergom továbbra is jól kiépített erődműrendszer nélküli, elavult vár maradt. 1703. október 2-án Füleki Szőcs János ezredeskapitány - a sokszor bevált módszer szerint - levélben fordult a vár részben magyar ó'rségéhez, átpártolásra és a vár átadására szólítva fel őket. Már október 5-én kemény, elutasító választ kapott: „...még meg nem bolondultunk, hogy hitünket elsőben is megszegjük...” Az esztergomi magyarok tartózkodással vagy elutasítással fogadták a felkelők csapatait, mint 1703-1704-ben a dunántúliak többsége.

Bottyán 1703 őszén igyekezett tőle telhetőleg nyugatalanítani a párkányi oldalon fel-feltünedező kurucokat. Október 9-én Koháryhoz többek között azt írta, hogy egy „tikmonsüttig” való nyugodalma sincsen a kuruc portyák miatt. Ezután Bottyán elvonulva Esztergomból, bennrekedt Zólyom várában, melyet őrsége december 7-én, szabad elvonulás ellenében feladott. A vár ostromában harcolt Tolvay Ferenc erről a következő rigmust faragta:

Itt Bottyán János is benn rekedett vala, Mert régi nagy vitéz, némettel lovagla,

De Tolvay Ferencznek tőlle lön parola, Hogy az magyar ügyhöz ü szive meghajla.

Ekkor Esztergomban németekkel méné, Hogy szép portékája, s pénze el nem veszne, És hogy Esztergom is, magyar kézbe esne, Dunántúl való nép, hogy hozzája gyűlne.

Bottyán valóban át akart állni Rákóczi oldalára, sőt Esztergom várát is meg akarta szerezni. A terv azonban nem sikerült. Kuckländer letartóztatta, és erős őrséggel körülvéve elindította Bécs felé. Bottyán csak a nyergesújfalusi jobbágyok segítségének köszönhette, hogy a puszta életét megmenthette, s 1704. október 11-én belovagolhatott a Selmecbányái kuruc főhadiszállásra. Kuckländer Esztergomot szilárdan kezében tartotta, noha rendes őrsége 1703-1706-ban alig néhányszáz ember volt, tehát védekezni egyetlen megrohanás ellen sem tudott volna, ha a kurucok vállalkoztak volna valami meglepetésszerű akcióra.

A Dunántúlt Rákóczi 1704 elején jelentős részben elfoglaltatta, de amilyen gyors 206 volt az előretörés, oly gyors az első császári csapatösszevonásokat követő kuruc