Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Háború Között

,, Végső próba leszen az ostrom

Esztergom egyike volt azoknak az erősségeknek, melyek még 1706 elején is dacoltak a kuruc csapatokkal. Az erdélyi várak és város mellett ilyen Pozsony, Győr, Komárom, Buda, Pétervárad, Eszék, Szeged, Arad, Pécs, Fehérvár, Szigetvár, Lipótvár, Trencsén stb. A kuruc hadsereg a jobban megerősített várak elfoglalására - megfelelő ostromtüzérség hiányában - mindvégig képtelen volt, még viszonylag gyenge erősségeket is többnyire hosszas, olykor évekig elhúzódó ostromzárral tudott csak bevenni. Sok esetben az őrség kuruc érzelmű tagjai játszották a várat Rákóczi kezére. A szabadságharc alakulását nemcsak a nagyobb döntő csaták elvesztése befolyásolta. Eddig kevéssé elemezték, hogy a kuruc várharc (védelem és ostrom) korszerűtlensége milyen következményekkel járt. Mivel Rákóczi hadserege a szabadságharc alatt a kulcsfontosságú erődítményekből többet nem tudott elfoglalni, császári ellentámadások esetén egész országrészek feladására kényszerült, mert nem támaszkodhatott a várakra. Kitűnően illusztrálja az előbbieket Esztergom 1706-os két ostroma.

1703 őszén jelentek meg először a kurucok Esztergom környékén, a párkányi oldalon, melynek hídfőjét Bottyán megerősítette ellenük. Az elhanyagolt állapotban levő várat közben igyekeztek gyorsan rendbehozni, védhető állapotba helyezni. De ezek a munkálatok nem jelentettek