Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Háború Között

rosban és az említett falvakban a 1696. évi dicalis összeírás szerint 181, illetve 63 és 50 adózó volt. A Vízivárosban felére csökkent 1699-ben ez a szám, a falvakban lényegében változatlan maradt. Ekkor kezdődött a német betelepedés, azelőtt mindkét várost jórészt magyarok lakták. A németek elsősorban a Vízivárosba települtek.

1699-ben a Vízvárosnak a két faluval együtt nem lehetett több lakosa másfélezernél.

A papi testületek egyelőre nem költöztek vissza Esztergomba. Az érsekség és a főkáptalan is Nagyszombatban maradt. 1691. február 1-én Lipót császár kötelezte magát, hogy 10 000 forit azonnalij/lefizetése ellenében Esztergomot és Érsekújvárt tartozékaival együtt visszaadja az érseknek. Az érseké lett a két vár (Esztergom és Érsekújvár), de fenntartásukhoz köteles hozzájárulni, s neki kell az esztergomi várat is rendbe hozatnia. Széchényi György érsek kötelezte magát a várak fenntartására, de ennek fejében kikötötte, hogy ő legyen mindkét erősség főkapitánya. Ezt csak olyan formában akarták teljesíteni, ha alárendeli magát Zichy győri vicegenerálisnak. Az érsek azonban erről hallani sem akart: „Gabonát kellene adnom - írja az udvari kamarának -, de nem adtam és nem is adok; 100 forintot kellene adnom az esztergomi kapitányságnak, de nem adok s nagyon bánom, hogy pünkösdkor adtam; építenem is kellene, de nem teszem.” Az agg prímás ellenállása sikerrel járt: 1692-ben mégis kinevezték kapitánnyá, mert a kincstárnak szüksége volt gabonára és pénzre. Fél év múlva meghalt az érsek, 103 éves korában. A magyar végvárak rendbehozatalára 180 000 forintot hagyott.

Esztergom lett újra a vármegye székhelye is. Sőt a századforduló táján nem egy esetben nemes polgár lett a királyi város bírája is. A megye egyébként a háborúk pusztításai miatt szinte lakatlan volt. 1699 őszén az egész megyét a jobbágytelken lakó armalista nemesekkel együtt mindössze 1793 család lakta. 1696-ban a lakosság aligha lehetett több 8-9000-nél! 1690/91-ben a nemes családok száma nem haladta meg az ötvenet. Örökös főispán továbbra is a mindenkori esztergomi érsek, aki 1690-ben nevezte ki alispánját, megbízva a megyei élet megszervezésével.

A nemesség rövidesen összeütközésbe került a katonasággal, a káptalannal s a királyi város polgáraival. Bottyán János, a várőrség lovas hadnagya Esztergomban telepedett le. A mai Széchenyi téren álló városháza az általa építtetett lakóház átépített változata. Otthonát a királlyal nemesi kúriává avattatta, ami azt jelentette, hogy ő mint városi polgár sem fizetett adót. A polgárok annyira zokon vették, hogy ezzel 202 az adózók száma csökkent, hogy a főbíró a kúriát fegyveresekkel támadta meg, a ka-