Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Két Háború Között

Két háború között

Buda elfoglalása után Esztergom többé nem végvár, teljhatalmú urai mégis a várkapitányok. Megmaradt a város és a vár katonai jellege, mellettük betelepült a volt királyi város is.

Mivel a város területe továbbra is kevés, de elsősorban fekvése miatt megint az ipar kap lábra. Egymás után alakulnak a céhek: 1693-ban a posztókereskedőké (a tagjai németek és olaszok), a fazekasoké (egyelőre a pozsonyiak fiókcéhe), a szűrszabóké, a posztonyíróké és a magyar szabóké. 1694-ben a mészárosok alakítottak céhet, 1695-ben a harisnyakötők és a gombkötők, 1698-ban a lakatosok,

1699- ben a vegyes (asztalos-esztergályos - üveges-építő) céh alakult meg, külön a molnár céh, s ekkor erősítették meg a magyar vargák céhlevelét is, melyet még FI. Ulászló adott ki két évszázaddal előbb.

1700- ban a takácsok, 1701-ben a sütők is céhet alapítottak. A kereskedők céhe már az újabb háborús időkben, 1705-ben létesült. A királyi város igazgatását 1708-ig, a városi kiváltságlevél megszerzéséig a régi szokásjog alapján intézték. A város lakói jelentős részben a környező falvakból idetelepült jobbágyok. A város feje a főbíró, helyettese a kisbíró. 40-42 tagú külső- és 12 tagú belső tanács intézte az ügyeket (mindkét tanácsot évente újraválasztották). A királyi város és a Víziváros mellett újjátelepült két falu, Szenttamás és Szentgyörgymező is. A Vízivá-