Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

Török Évszázad

sal és egy dragonyosszázaddal. Augusztus 16-án reggel sűrű ködre virradtak a szembenálló felek. Egy óra múlva, mikor felszállt a köd, ágyúlövésnyi távolságban állt a császáriak eló'tt 30 000 török lovas és 12 000 gyalogos. A támadást most is a törökök kezdték, akárcsak Párkánynál. Az első ágyúsortüzet is ők adták le, ám magasan lőttek, a golyók a császári sereg mögött estek le. Lotharingia Károly összes ágyúit az első vonalba helyezte, s ezek lövései célba találtak. Az ágyúharc nem tartott néhány percnél tovább. A török lovasság vad Allah-kiáltásokkal a jobbszárnyra vetette magát. A császáriak azonban keményen tartották magukat. A török ekkor csaknem teljes gyalogságát is ide összpontosítva, megrohamozta a szárnyfedezetül szolgáló magyar lovasságot is. De a huszárok bátran kitartottak, noha ágyúkkal is lőtték őket, sőt; a dragonyosok segítségével visszanyomták a törököt. Ezután Lotharingiai Károly lassan egész hadseregével előrenyomult. Töltött fegyverrel menetelt előre a gyalogság, majd közelről gyilkos sortüzet adott le, az ágyúk kartácsot okádtak a tömör török csatasorra, mely újra és újra összezáródott, mint valami élő fal. A bajor választó- fejedelem ellen próbálkozott Ibrahim szerdár ismét, de könnyedén visszaverték. A bajor lovasság is rohamra indult, s végképp megbontotta a török csatarendet. Elszabadult a pokol. Az egész török had megfutott, nem lehetett már megállítani. A mocsáron át menekültek. A combján súlyosan sebesült szerdár a mocsár túlsó oldalán meg akarta újítani a harcot, de csak serege kis részét tudta rendbeszedni. Szerencsére, hogy. a futókat a mocsaras terepen csak a magyar könnyűlovasok üldözhették, s nem az egész császári lovasság. A törökök állítólag 1500 halottat vesztettek és 30 ágyút, fogoly alig esett. A teljes török tábor a győztesek zsákmánya lett. A vereség nem volt súlyos, de a hadjárat sorsát eldöntötte. A táti csatát követő harmadik napon császári lobogó lengett Érsekújvár romos bástyáin is, felszabadult Esztergom; falai ezután nem láttak törököt, legfeljebb mint foglyot. A táti győzteseket egész Nyugat-Európa ünnepelte. Emlékérmek tucatjai hirdették a diadalt, hálaadó istentiszteletekkel adózott a hősöknek a világ.

Esztergom hadak dúlta vidékére azonban csak Buda visszafoglalása (1686. szeptember 2.) után költözött béke. Igaz, még Buda elfoglalásának napján is a környék jobbágyaiból (Epölön és Tokodon) többet levágtak a tatárok, sokat rabságba hurcoltak -, de e tájon már mindez a fogyó félhold birodalmának utolsó csapása volt.*« 169

169 VILLÁNYI: Három’évtized 4-10. old. Vö. BÁNLAKY 17. r. 128-136. old.