Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

A „Főváros”

szolgálónépek telepének létrejötte, melyet utóbb IV. Béla emelt városi rangra. Az érseki-káptalani királyi várost falvak gyűrűje övezte.19

A XIII. század eleji Magyarországon csak Esztergomnak volt árumegállító joga. A XI. században csak itt működött pénzváltó, s pénzverde is; tehát a külföldi kereskedők pénzüket csak itt válthatták be, itt kaphattak kiviteli engedélyt, itt rótták le a vásárvámot, ami szekereik felbontásával járt. Utóbbi ténynek szerves következménye, hogy áruik értékesítésével is itt próbálkoztak meg először.20 A Duna túlsó oldalán megnőtt Kákát falu (a későbbi Párkány, mai szlovák nevén Stúrovo) jelentősége is, mert az átkelőktől ott szedtek révvámot. Ez is az esztergomi káptalant gazdagította. A városhoz tartozó csekély földterület szőlőművelésre volt alkalmas. A borkereskedelemre, a káptalan szedte szőlődézsma körüli huzavonák azonban bizonyára korlá- tozólag hatottak.21

Az 1230-as években további kedvezményeket kaptak az egyházi település lakói. II. András 1232-ben elrendelte - Róbert érsek kérésére -, hogy az esztergomi egyház népei a királyon kívül senki más bírói hatósága alá ne tartozzanak (ez a káptalani város és a királyi város lakói között évtizedek múlva hosszas per előidézője lett). IV. Béla, folytatva elődei kedvezményezéseinek sorát, 1239-ben az esztergomi egyház népeinek az ország egész területére vámmentességet, a vár alatti érseki városnak pedig vásártartási jogot adott, s ezzel a királyi város riválisává tette. Az érsekséget is további birtokadományokkal gazdagította.22

Időközben az esztergomi latinus közösség odáig fejlődött, hogy kettős pecsétet készíttetett, amelynek körirata SIGILLVM LATINORVM CIVITATIS STRIGO- NIENSIS, illetve SECRETVM LATINORVM CIVITATIS STRIGONIENSIS (mindkettő azonos jelentésű: az esztergomi latinok pecsétje). A máig épen megmaradt pecsétnyomó legrégibb lenyomata ugyancsak 1296-ből származik, de nagyon valószínű, hogy már az 1220-as évektől kezdve használták 23

19 PAULER GYULA: A magyar nemzet története az Árpád-házi királyok alatt. II. köt. 109. old. Bp. 1893. MTA (továbbiakban PAULER II.). HORVÁTH ISTVÁN: Az esztergomi középkori várostörténeti kutatásokról. Középkori régészeti tudományos ülésszak. Magyar Nemzeti Múzeum Kiad. Régészeti Füzetek Ser. II. 14. Bp. 1971. 59-60. old. (továbbiakban HORVÁTH: Az esztergomi)

20 FÜGEDI ERIK: Középkori magyar városprivilégiumok. Tanulmányok Budapest múltjából. XIV. Akadémiai Kiadó. Bp. 1961. 41. old. (továbbiakban FÜGEDI: városprivilégiumok).

21 PÓR ANTAL: Háborúság Esztergom város és az esztergomi káptalan közt a vám miatt. Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1904. 164. o. (továbbiakban PÓR: Háborúság), vö. II. András oklevelét 1222 körül és ennek megerősítését 1235-ben (SZENTPÉTERY: Krit. jegyz. I. 392. sz. és 539. sz.)

22 SZENTPÉTERY: Krit. jegyz. I. 489. sz. és 660. sz.

23 F. VATTAI ERZSÉBET: Az esztergomi latinok kettőspecsétje. Arch. Ért. 1963. 38-45. old.