Csorba Csaba: Esztergom hadi krónikája (1978)

A „Főváros”

egy a mértéke, a mértéktelenség” elv jegyében.15 II. András 1209. évi oklevele Esztergomról, mint az ország anyjáról és metropolisáról emlékezett meg.16

II. András 1206-ban koronázásának emlékére a káptalannak évi 100 ezüst márkát rendelt a királyi kincstárból, megerősítette a pénzverés tizedére vonatkozó esztergomi érseki jogot, s a kalocsai érsekség ellenében az esztergomi érsek fó'ségének megerősítésére többször, 1211-ben és 1212-ben is fölkérte III. Ince pápát.17

Az esztergomi érsekségnek és az egyes püspökségeknek, apátságoknak fegyveres jobbágyaik (iobagiones archiepiscopales) is voltak. A XIII. század derekától nevük iobagiones exercituales, illetve exercituare debentes (fegyveres jobbágyok, fegyverrel szolgálók). Udvarispán vezetése alatt éltek egy 1183. évi oklevél szerint. Előfordult - mint egy 1215-ben kelt oklevél is bizonyítja -, hogy uralkodói engedéllyel királyi várszolgák is egyházi szolgálatba álltak.18 Az érsek mint nagybirtokos is rendelkezett fegyveres erővel.

Mikor II. András király 1217-ben keresztes hadjáratot indított a Szentföldre, távolléte idejére János esztergomi érseket nevezte ki helytartójául. Az érsek azonban nem tudott úrrá lenni a király távozását követő zűrzavaron, ami olyannyira elhatalmasodott, hogy - II. András 1219-ben kelt oklevele szerint - az érseket megfosztották birtokaitól, jövedelmeitől, elfogták, nagy szégyenére és gyalázatára kidobták az országból.

A káptalan vámhatósága és a város területének részbeni káptalani fennhatóság alá kerülése ellenére, Esztergom fejlődése a XIII. század első felében folytatódott. A fejedelmi, majd királyi udvarnokok, a külföldi telepesek - a latinusok - városában jelentős kőházak is épültek. Az 1223. évi városi tűzvészt is kiheverhette két évtized alatt Esztergom, mert a tűz nyomairól Rogerius 1242-ben nem tesz említést. A város kapuit és árkát egy 1201 -bői származó oklevél említi először, így Esztergom már ekkor az erődített településeink közé tartozott, csakúgy, mint Fehérvár s még néhány más helység, Esztergomnak johannita és templárius lovagrendi kolostora, meleg fürdője és a nagy szigeten bencés apácakolostora volt, templomok, kápolnák egész sora ékítette. A XIII. század elejére tehető a váraljai - későbbi nevén vízivárosi - érseki

15 III. András oklevelének (Monumenta ecclesiae Strigoniensis, Ed. Ferdinandus Knauz. II. - Strigonii, 1882. 275. old. (a továbbiakban Mon. Strig. II.) ez a mondata joggal vonatkoztatható a korábbi időkre is.

16 BÓNIS GYÖRGY: Székesfehérvár ... 54. old.

17 SZENTPÉTERY: Krit. jegyz. I. 224. sz., 257. sz.f 265. sz.f 268. sz., vö. 294. sz.

18 HOLUB JÓZSEF: Az egyházi nemesek jogállása a középkorban. Kny. Regnum 1944-1946. Bp. 1947. 3-7. old. (továbbiakban HOLUB: Egyházi nemesek)