Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

I. Az ezeréves város

lassan fejlődött a város^iparosai nem tudták állni a versenyt Pozsonnyal, Komárommal és Budával, A mesterek több- sége-az 4par mellett rákényszerült szántó- és szőlőművelésre is. ~

Bél Mátyás 1730 körttf~rkészül t leirásában a következő képet festetté Esztergomról:

„A mostani város (a királyi város) a réginek a romjaira telepedett rá, de sokkal kisebb kiterjedésben... az egykori város többi részén szántóföldek vannak. Falak sem övezik a mostani várost. A törökök által szétdúlt városfalnak csak a romjai vannak meg, a csekély mélységű városárok is csak nyomokban van. Ezek övezik a házakat keletről és délről, a város többi oldalát a Duna-ág védelmezi. A házak szépen rendben sorakoznak. Amint azon a részen, ahol Szenttamás városkával határos, összeszűkül, úgy ez a szoros rész előbb csak két utcára, majd lassanként, amint szélesedik, mindig több és több utcára osztódik és szétterül. A közepén piacnak alkalmas tér van, amely művészi munkával készült Szentháromság szoborral ékes... Külön templomuk van a rácoknak is, bár igen kevesen vannak... a városház, a vendégfogadó... elég jól felszerelt épületek... némely szebb épületeket pedig nemes emberek emeltek polgári telken. A többi ház alacsony és inkább csak a szegények szükségleteinek felel meg... A város kültelkén is van két sor ház, de ezek alig különböznek a parasztok kunyhóitól és nem is egyebek kapások tanyáinál... a várostól délre fekvő terület szántóföld ugyan, de egy negyed mérföldnyi kiterjedésben csupa épületrom... ”

A városnak kevés a szántóföldje s nincs erdeje. Szenttamás házai alacsony, kicsi épületek. Nincs egyéb terület, mint amit a házak elfoglalnak s ezt egyik oldalról a Duna, másfelől a királyi város, a szentgyörgymezei, ill. a vízivárosi terület fogja közre. Csak néhány lakosnak van kis szőleje, a többiek bérlők. A lakosok többnyire kapálással és szőlőmunkával keresik kenyerüket. A legfontosabb a malom, ezt a hőforrások vize hajtja; amely sosem fogy ki és nem is fagy be. Szent Tamás hegyéről Bél Mátyás megjegyzi: „.. .ez a hegy, mely a várnak ártalmára volt, a földdel kezd egyenlővé lenni. Bár keményen rombolják, a szikla, mely alkotja, ellentáll.” A Vízivárosról a következőket jegyezte föl: A törökök idejében mecset és rendezett házsor volt benne. Rákóczi tüzérsége nagyon összeágyúzta. A szabadság- harc előtt magyarok laktak itt, helyükbe németek jöttek és kevés szlovák, most a lakosság többsége német. „Bár kevés lakosa van a városnak, mégis szegényen, de tiszteségesen élnek. Földjük nincsen, kivéve az egyetlen szigetet, amely alig elég a kertecskék- nek... Ezért az itteniek is kézművességből és kereskedésből élnek.” A városnak nem csekély részét foglalja el a városőrség számára nemrég létesített katonai élelemraktár. Jelentősebb épü33