Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

I. Az ezeréves város

Ebben az időben a Vízivárostól a királyi város Lőrinc-ka- pujáig (mai Rákóczi tér) terjedő terület, a Hévíz-tó környéke lakatlan volt. A Szent Tamás-hegy aljában a XVII. század utolsó évtizedében zsidók, rácok és magyar katonák telepedtek le. A lerombolt hegyi erődítményt nem építették újjá. A hegy déli tövénél alakult ki az egyutcás Sember falu, amely később összeolvadt Szenttamás faluval. A királyi város lakossága is jórészt új települőkből állt, kevés rác és zsidó maradt csak itt a hódoltsági népességből. A város elsősorban szökevény jobbágyok beáramlása révén duzzadt föl, melléjük magyar katonák és német iparosok telepedtek. A gazdasági fejlődés jeleként az 1690-es években sorra alakultak a céhek. 1638 és 1715 között 19 önálló, vegyes- és közös céh jött létre Esztergomban, de működtek céhen kívüli iparosok is. A mészárosok magyar nyelvű céhlevelét 1694-ben, a gombkötők latin nyelvű alapító oklevelét 1696-ban, az asztalosok, üvegesek, ácsok, esztergályosok német nyelvű céhlevelét pedig 1699-ben erősítette meg I. Lipót császár. A német serfőző céh 1696-ban alakult meg, a magyar ötvösök több várossal közös céhe 1681-ben jött létre, a német kovácsok—kerékgyártóké 1699-ben, a magyar vargáké 1699-ben, a magyar szabóké és posztónyíróké 1693-ban, a posztókereskedőké szintén 1693-ban, a magyar borbélyoké 1697-ben.

Az 1701. évi canonica visitatio adatai alapján a királyi városban kétezer ember lakott, a Vízivárosban, Szenttamáson, Szent- györgymezőn és a túlparti Párkányon pedig együttvéve ugyanannyi.

Újjászerveződött Esztergom-megye is, de 1696-ban a terület lakossága 8—9 ezernél is kevesebb volt és a nemesi családok száma a félszázat sem haladta meg. Ilyen körülmények között a beszállásolt katonaság eltartása szinte elviselhetetlen terhet jelentett, de hiába apelláltak ellene, a panaszok süket fülekre találtak.

Esztergom várának utolsó katonai szereplése a Rákóczi- szabadságharchoz fűződik. 1703 őszén jelentek meg az első kuruc portvázók a vár környékén. Különösen a török felszabadító háborúk híres huszártisztje, az esztergomi ' Bottyán János igyekezett határozott ellencsapásokkal válaszolni a-kunTCokiiak»- Alig-tefEel azonban egy esztendő, Bottyán a kurucok jxLdalflrtugllt és. Rákóczi-egyik legsike- resebb tábomtfRavá lett. Szerettevolna „hozományként” Esztergom várát is magával vinni a kurucokhoz, de ez a jtervg nem vált valórq^ lTQó-ban véres ostrommal lehetett osak-onnan a szívósan védekező Kuckländer kapitányt kiszorítani. Stahremberg császári serege azonban gyorsan visszafoglalta a várat, s ezentúl a kurucok nem próbál31