Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
III. Kirándulások
Ilona vára, amely később elsüllyedt (a valóságban római cast- rum állt itt). A Peres-völgy nyárfás füzesei alatt töltött el — a hagyomány szerint — több órát II. Rákóczi Ferenc, amikor édesanyját meglátogatta. A község két jelentősebb régi épülete a katolikus templom és egy kápolna. A templom szentélyén felirat utal arra, hogy 1786-ban épült. Homlokzati órapárkányos és gúlasisakos tornya van, a hajónál keskenyebb a szentélye. A kápolna kerek alaprajzú klasszicista épület, 1840 körül emelték. Túra. A műút közelében, a Várberekben egy római katonai tábor maradványa került elő, amely helyreállítva látható. Északi két kaputornyában kőtárat rendeztek be az előkerült sírkövekből és oltárkövekből. Már 1893-ban sikerült megállapítani kisebb ásatás révén, hogy a föld alatt római tábor maradványai rejtőznek, majd az 1920 — 30-as években kisebb föltárások folytak, végül 1960-ban Mócsy András irányításával rendszeres régészeti kutatásra került sor. A tábor átlóival a főégtájakra irányul, téglalap alakú, oldalainak hossza: 122X140X115X149 m. Két toronnyal megerősített egyetlen kapuja észak felé nyílik, nagyjából az északi fal közepén. Mivel a tábor lejtős domboldalon fekszik, déli vége mintegy 10 m-rel magasabban fekszik, mint az északi. A tábor a IV. században épült, a faltól 21 méterre húzódó 6 m széles árok vette körül. Maguk a falak 160 cm vastagok, a tornyok (110 centiméteresek) a közeli kemény mészkőből készültek. A saroktornyok patkó alakúak. A tábor közepén — mint általában a késő római erődítményeknél — nem álltak épületek, mindegyiket a falakhoz építették hozzá. Bajna. Tokodtól délnyugatra a Gerecse szélén fekszik. Nevét először 1293-ban említette oklevél, amikor az addigi királyi földet Básztélyi András szerezte meg. A török időkben sem pusztult ki a falu lakossága. A Sándor család, amely Bajnát egyik birtokközpontjává építette ki a XVIII— XIX. században, 1626-ban vette birtokba a helységet. A község központjában áll a katolikus templom. A XV. században épült, valószínűleg egy régebbi Árpád-kori templom helyére. Szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. Az egyik támpilléren még 1945 előtt látható volt az 1487-es évszám, amely bizonyára a templom építésére utalt. A szentélyben megmaradt a gótikus pálcatagos kapukeret és a reneszánsz szentségtartó (készült 1500 körül), valamint a gótikus ablakkeret részletek. A templomot 162
