Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

övezett, ezt pedig fal vette körül. A keleti fal mentén kamrák, istállók vagy más hasonló célú épületek állottak, a déli oldalon pedig egy különálló 6X8 méteres épület alapja került elő. A kolostortól északnyugatra egy jelentős méretű, 42X11 méteres épület állt. A falak egy része meglehetős magasságban maradt meg, a terület egy részét kőtörmelék és növényzet borítja. IV. Béla király 1263-ban adta vadászkastélyát a pálosoknak az akkor Benedek- völgyének nevezett helyen. 1287-ben IV. László király az adományt azzal erősítette meg, hogy a rend ott templomot és kolostort építsen. Ennek benépesítését a szentkereszti kolostor perjelének feladatává tette. A XIV. században többször említik oklevelek a kolostort, illetve vezetőjét, a perjelt. I. Lajos király itt töltötte 1378 nagyhetét, s ekkor ismét megerősítette a korábbi — a kolostornak juttatott — királyi adományokat. 1526 utáni évtizedekben pusztulhatott el a kolostor, amelynek romjait a XVIII—XIX. századi leírások is említik. Kőanyagát részben a falu házainak építéséhez használták föl.

Túra Piliscsév felé. Pilisszentlélek kirándulóközpont. Piros jelzésen a községből dél felé indulhatunk, a Pilis-nyergen át Piliscsév felé (8 km). A Csévi-szirtek nyugati sziklafalában nyíló három barlangot is érinti az út.

Az első a Leány-barlang. Nagyobb terme (10X10 m) folyosón át közelíthető meg, a hátsó labirintus-szerű rész viszont csak szűk járaton át érhető el. Maga a Leány-barlang név új, 1919 óta nevezik így, korábban a Legény-barlanggal együtt Csévi kettős barlang vagy Chlapec néven emlegették. 1912-ben végzett itt Bella Lajos kisebb ásatást és főleg halstatt-kori anyagot talált.

A Legény-barlang a Leány-barlangtól dél felé 70 méterre, 420 m magasságban nyílik, és két teremből áll. A nagyobbik 22 m hosszú, 5 —8 m széles és 4—5 m magas, a kisebbik 4—5 m hosszú és 1 — 2 m magas.

A barlang részének számít a Sárlyuk is, amely 45 m mély és csak igen szűk járaton át lehet megközelíteni. Itt is végzett 1912- ben ásatást Bella Lajos, azonkívül Kadic Ottokár is. A barlangban az őskor idején több-kevesebb folytonossággal laktak: otthont talált itt az újkőkori lengyeli kultúra népe, de a java- rézkori ludanicei csoport embere is, csakúgy, mint a bolerázinak nevezett kerámiát készítő népesség, vagy a péceli kultúra művelői. A bronzkorban és a halstatti korszakban sem maradt üresen. A magyarság is megtelepedett itt, XII —XIII. századi edénytöredékek vallanak erre. A barlang hátsó termében a XVI. században pénzhamisító műhely működött, még a szerszámok közül

154