Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

III. Kirándulások

is előkerült néhány az ásatás folyamán: lyukvágó, laposvágó, vasnyárs, vaskés, csiholó. Előkerültek ki nem vert lapkák is, ezekből megállapítható, hogy garasokat és dénárokat hamisítottak. A középkorban feltehetően pilisi remeték használták mind a Legény-, mind a Leány-, mind a Bivak-barlangot. Ezekkel a remetékkel került kapcsolatba Özséb esztergomi kanonok a tatárjárás után és 1246-ban — kanonokságáról lemondva, Báncsa István érsek engedélyével — a remeték közé vonult a Pilisbe, a hármas-barlangba. A barlang közelében 1250 körül épített a mai Klastrom-pusztán a Szent Kereszt tiszteletére Özséb — a pálos rend megalapítója — templomot és kolostort, ami egyet jelentett azzal, hogy a remeték felhagytak a barlanglakással. Az üregeknek ezután legfeljebb egy-két időszakos lakója lehetett a középkorban. A kolostor valószínűleg 1526-ban pusztulhatott el s ezután leltek alkalmas búvóhelyre a barlangban a hamispénzverők.

A két említett barlangnál jóval magasabban, 500 méterrel a tengerszint fölött nyílik a Bivak-barlang hasadékszerű ürege. Az 1953. évi ásatás során, melyet Jánossy Dénes és Vértes László vezetett, olyan ősállatok maradványait tárták föl, mint barlangi medve, óriás gim stb. A kőszerszámok (nyeles levélhegy, kaparó, durva penge, hasított alapú csonthegyek stb.) alapján feltételezhető, hogy az őskőkorban a gravetti csoport vadászai átmeneti tanyaként használták az üreget, amelyet a későbbi korokban, bizonyára még a középkorban is lakott ember.

Pilisszentlélekről továbbhaladva Dobogókő felé, a község fölött az út jobb oldalán ismét kiépített parkolóhelyet, autóspihenőt találunk. Hasonló van a Kétbilkkfa-nyeregnél is, ahol elválik az út: bal (északi) ága Dobogókőre, jobb (déli) ága Pilisszentkeresztre vezet.

Dobogókő. 700 m magas lapos hegytető, amely Budapest és Esztergom között nagyjából félúton fekszik, a Pilis egyik legkedveltebb téli—nyári kirándulóhelye. A terjedelmes fennsík jelentős részét üdülök és hétvégi házak foglalják el. 1898-ban itt készült el az ország első középhegységi turistaháza, amelyet Eötvös Lorándról neveztek el, akinek nemcsak a magyar tudomány, hanem a magyar turistamozgalom fellendítése terén is nagy érdemei voltak. A fából épült turistaház sporttörténeti emlékhely. Közelében áll az 1906- ban épült nagyobb kő-menedékház, melynek építését az ugrásszerűen növekvő turistaforgalom tette szükségessé.

Dobogókő nevét a néphagyomány a csúcson álló kővel hozza kapcsolatba, mely állítólag megdobbantva olyan kongó hangot

155