Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
(1256-ig) ezt a protomártír templomot használták plébánia- egyházként. 1391-ben Kanizsay János érsek a templom mellé társaskáptalant alapított, hat kanonokkal. A templom első alakjáról semmiféle adatunk nincs, a XVIII. századi felmérésekből kikövetkeztethető formáját a XIII. században kaphatta. A templom mellett lehetett a pontosan helyhez nem köthető káptalani lak, a monostor, melyben minden kanonoknak külön szobája volt, továbbá a közös terem (ebédlő), közös konyha és pince. Ez a ház minden bizonnyal a templomtól délre helyezkedett el. A templomnak 1397-ig nem volt tornya, az ezután emelt tornyot a török kori metszetek ábrázolják. A templom az 1595. évi ostromban pusztult el, maradványait pedig az 1821. évi tereprendezés tüntette el. A Szt. István protomártír templomtól északra állhatott az a fejedelmi palota, ahol I. István királyunk született. Ezt a palotát István a déli királyi palota felépítésekor az érseknek adományozta, aki addig lakott benne, amíg az újabb, tágasabb érseki palota meg nem épült. 1391 —1543 között az épület a Szt. István protomártír templom prépostságának birtokába került. Az 1822. évi talaj egy engetéskor nyomtalanul elpusztult. A vár északi részén a nagy rondella felé sétálva újabb épületek emelkednek azon a tájon, ahol középkori falak felhasználásával a XVIII. században tiszti és legénységi laktanyákat emeltek. Az 1936—38. évi — Lépőid Antal vezette — ásatások beomlott kazamatákat is tártak föl. Több középkori pince maradványa is előkerült. Csak alapos régészeti kutatás adhat esetlegesen feleletet arra, hogy a XIII. század közepén az ide telepített királyi város polgárai milyen települést alakítottak ki. A nagy rondella felé sétálva érkezünk a Vár-hegyen levő, cementlappal lefedett hatalmas kúthoz, amelyet az 1930-as évek ásatásai során találtak meg. Valaha 57,8 m mély lehetett, benne a vízoszlop 24,6 méteres. Árpád-kori eredetű, de régészetileg még feltáratlan. A Vár-hegyen három ciszterna is előkerült a régészeti kutatások alkalmával, ezek azonban nem láthatók. Az Északi rondellára érve, ha a nyugati városfalra nézünk, egy kiugró bástyacsonkra esik a rondella közelében a tekintetünk. Itt volt a Vízivárosi kapu, amit Macskaúti- kapunak (németül Katzer Stieger Thornak), gyalogkapunak is neveztek. A XVI. században e bástyától a Vízivárosig pártázatos összekötőfal húzódott a hegyoldalban. 1663-ban Evlia Cselebi török 125
