Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
későbbi hadmérnöki fölmérések és a szórványos ásatások adnak némi felvilágosítást felőlük; s ezek segítségével lehet azonosítani az oklevelek adatait. A bazilikától, vagyis a Főszékesegyháztól északra, a nyugati várfal közelében Zolnay László 1957. évi ásatása során kerültek napvilágra az Árpád-kori érseki palota maradványai. Ekkor az L alakú épület északi homlokzati falát 23 m hosszan lehetett nyomon követni. Előkerült az északi szárny alatti pincébe vezető lépcső, sőt a pincéből a várfalon át kivezető, téglaboltozatú járat egy szakasza is. Az épület déli szárnyának pontos kiterjedését azért nem lehetett megállapítani, mert a bazilika építésekor megsemmisítették. IV. Béla király 1239. évi oklevele említi először az érseki palotát, amely ennél nyilvánvalóan jóval korábbi építmény lehetett. A tatárjárás után a Vár-hegyre telepített királyi város polgárai a vár északi felével együtt ezt a palotát is megkapták, míg az érseknek IV. Béla — kárpótlásul — a királyi palotát juttatta. Amikor 1256-ban a polgárok újból visszaköltöztek a városba, a palota ismét — most már véglegesen — egyházi tulajdonba került. Amikor Mátyás özvegye, Beatrix királyné a XV. század utolsó éveiben Esztergomban lakott, akkor Bakócz érsek a régi érseki palotába, vagyis ebbe az épületbe költözött, sőt bővíttette is, át is építtette, amit itt talált címerének töredéke igazol. 1759-ben az épület homlokzatán két márványból faragott angyal tartotta Bakócz címerét, alatta pedig a főpap jelmondata állott: „Dominus auditor et protector meus”, — vagyis magyarul: „Az Úr meghallgatom és oltalmazom.” Az ostromok során az épületnek az a része, amely egészen a nyugati várfalig ért leomlott, s néhány méterrel megrövidítve, a várfaltól távolabb állították helyre. Az észak—déli szárnyat 1765 körül bonthatták el. A palota, amely egy ideig a várparancsnok lakása volt a XVIII. században, 1766-tól 1821-ig ideiglenes érseki palota lett. Utóbbi év márciusában bontották le olyannyira, hogy a felszínen ma már nyomát sem látni. A Vár-hegy elpusztult épületei sorába tartozik a bazilika északi harangtomya mellett álló egykori Szt. István protomár- tímak szentelt templom és prépostság. Eddig még régészeti módszerrel sem sikerült maradványaira bukkani, mégsem fölösleges megemlékezni róla, hadd tudja legalább az erre sétáló, hogy itt állott a Vár-hegy legkorábbi temploma (eredeti formájában talán körtemplom), ahol 975-ben Géza fejedelmet és Vajk nevű fiát István névre keresztelték. Feltehető, hogy Vajk a protomártír tiszteletére kapta nevét. István itt, a templom melletti fejedelmi palotában született a középkorban följegyzett hagyomány szerint. Miután a Vár-hegy déli részén építtetett magának palotát s hozzá minden bizonnyal új kápolnát, ezt a templomot az érseknek adta, s 1391-ig az érsek kápolnájaként, illetve templomaként szerepelt. Mikor IV. Béla a tatárjárás után az esztergomi királyi város polgárait föltelepítette a Vár-hegyre, itt-tartózkodásuk végéig 124
