Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
belső szerkezetet 24 gerincív — súlyuk darabonként 112 kg — és több (valószínűleg öt) rézzel bevont vasabroncs alkotta. Ezek osztották a kupola belsejét négy zónára, s minden zóna 24 kisebb mezőre oszlott. A kápolna kupolájához és falaihoz méltó volt a márvány padozat is, amelyből a XVIII. század közepén már sok hiányzott. A kápolna külsejét csak leírásokból ismerjük. Faragott kőfalát vakolat borította. Nyugat felől a sekrestye csatlakozott hozzá, északi oldala pedig eredetileg a régi székesegyház déli hajójába nyílt. A kápolna külsejének legpompásabb dísze az északi bejárat volt. Vörösmárványból készült. Széless szerint a szemlélőnek úgy tűnt, mintha egyetlen darabból volna. A kapuzat szerkezete megismételte a kápolna belső szerkezetét. Magasra nyúló félpillérek tartották az archivoltot és félköríves kapunyílást képeztek. Széles architráv és óriási kettőzött pilaszterek alkották a belső keretet. A kápolna belsejének legfőbb éke Andrea Ferrucci műve: a carrarai fehér márványoltár, ami még a mohamedán Evlia Cselebit is elragadtatásra késztette. Az oltár figurális részeit a törökök — szokás szerint — megcsonkították, ma kiegészítve látható. A XVIII. századi följegyzések szerint a donátomak a jobb oldali pilaszterre kifaragott térdelő alakjáról hiányzott a fej, a címertartó kutyák fejeit is letörték, az Angyali üdvözlet domborműve Máriájának arcán az orr és a száj sérült meg. Az oltárfülkékben egykor szobrok álltak: a középső nagy fülkében Mária, a két oldalfülkében egy-egy női szent; ezek nyomtalanul elpusztultak. Az oltártól jobbra — valószínűleg az ámpolnák számára — kis félköríves fülke van a falban. Az oltár előtt helyezhették el Bakócz sírkőlapját, de erről semmi közelebbi adatunk nincs. A kápolna eredetileg déli fülkéjét hatszemélyes stallumsor foglalja el, amely egykorú a kápolnával, csak a mellvédje későbbi. Az üléseket simára csiszolt karfák választják el egymástól. A hátfalat kannellurás pilaszterek tagolják. Az eredetileg nyugatinak számító (most keleti) oldalt két egyforma, kagylós lunetta oromzattal lezárt ajtó tagolja. A kápolna egykor gazdag fölszereléséből mindössze négy hatalmas érckandeláber vészelte át a török időket. Egy-egynek a súlya 39,2 kg volt. Minden bizonnyal azért maradtak meg, mert a dzsámivá alakított székesegyházban a törökök is föl tudták használni liturgikus célokra. Még 1856-ban is megvoltak, sajnos azóta nyomuk veszett. A kápolnához eredetileg a nyugati oldalon csatlakozott a sekrestye, amelynek belső kiképzése a kápolnáénál egyszerűbb volt. A téglalap alakú helyiséget boltozat fedte, a zárókövön Bakócz címerével. Két ablak világította meg. A kápolna felőli oldalt foglalta el a kórus. A régi sekrestyéből csak a lavabo- fülke került át az újba, a zárókő töredéke a kriptában látható, a többi faragványnak nyoma veszett. Ejtsünk néhány szót a kápolna feliratairól és az alapítóról, Bakócz Tamásról is. A kápolna párkányzatának frízmezején, az oltár felett kezdődik az alapítóra vonatkozó fő felirat, amely 116
