Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
a stallumok fölött eredetileg a déli, most az északi oldalon folytatódik és a kórus fölött fejeződik be: THOMAS BAKOCZ DE ERDEVD CARDINALIS STRIGONIEN/SIS/ ALME DEI GENETRIC1 MARIE VIRGINI EXTRVXIT ANNO MCCCCCV1I (magyarul: Erdődi Bakócz Tamás esztergomi bíboros isten anyjának, Szűz Máriának építtette kegyelettel az 1507. évben). Az oltárasztal elején körbe foglalt IHS monogram látszik (Jesus hominum salvator, azaz magyarul: Jézus, az emberek megváltója). Az oltártól balra a stallumfülke pillérébe beillesztett bronzlapon látható Rudnay Sándor herceg- prímás latin nyelvű emléktáblája 1824-ből, amelynek szövege a bazilika megújítására vonatkozik. Az oltártól jobbra, a bejárat pilléreibe illesztették Johann Packh építész emléktábláját. Az új kupola alsó peremén Simor János bíborosérsek 1875-ös felirata látható. A kápolna márványfalain a hajdani látogatók bekarcolt neveinek ezrei fedezhetők föl. A legrégebbi 1542-ből, a legkésőbbi 1685-ből származik. Az alapító Bakócz Tamás úgy valósíttatta meg szándékát a művészekkel, hogy az építmény minden kor csodálatát kivívta. Sem a törökök, sem a későbbi korok emberei — noha a stílus és az ízlés változott — nem gondoltak lerombolására, sőt megőrzésére törekedtek. A Bakócz-kápolna sorsa Leon Battista Alberti mondását igazolja: „Semmi módon nem biztos, szintúgy nem sértetlen az emberek gonoszságától a jövendő mű: hanem ha a forma méltósága és szépsége által.” Bakócz Tamás a késő középkor rendkívüli egyénisége volt, igazi reneszánsz ember. Abban a korban szokatlanul hosszú életet élt (1442—1521). Jobbágyszülők gyermeke volt, s bátyja, Bálint, a titeli prépost gondosan neveltette, olyan kitűnő helyeken taníttatta, mint a krakkói, bolognai és ferrarai egyetem. Pályafutását a veronai Gabriele Rangoni erdélyi püspök és királyi kancellár udvarában kezdte az 1470-es években. 1480-ban titeli prépost, 1486-ban győri püspök, 1492-ben egri püspök, majd ezt a püspökségét Estei Hippolittal elcserélve, 1497-től haláláig esztergomi érsek volt. 1500-ban nyerte el a bíboros címet, 1507-ben konstantinápolyi pátriárka lett (ez utóbbi természetesen csak puszta cím, hiszen Konstantinápoly, vagyis Isztambul török kézen volt). 1513-ban II. Gyula pápa halála után a pápai trón egyik legesélyesebb jelöltje lévén, csaknem pápa lett. Poltitikai pályafutását Mátyás király udvarában kezdte királyi titkárként, 1489-ben királyi tanácsos. A Jagellók uralma idején sem szakadt meg hivatala: haláláig titkos, ületve főkancellár, a gyenge uralkodók helyett évtizedekig az ország tényleges kormányzója volt. Időközben hatalmas vagyonra tett szert. Mecénásként Mátyás példáját követte, közvetlen itáliai tapasztalatai mellett elsősorban a budai udvar művészetpártolását tekintette ideáljának. Már egri püspök korában jelentős építtető tevékenységet fejtett ki az ottani székesegyházzal kapcsolatosan. Esztergomba kerülve a várost mintegy az ország művészeti központjává tette. Új szárnyat építtetett az érseki palotához, Szentgyörgymezőn villát emel117
