Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
építményt. 1594. május 9-én következett be az újabb pusztító esemény: az ostromlók ágyúlövéseitől kigyulladt a templom, a benne tárolt lőpor felrobbanásával jelentős része romba dőlt. Az északi mellékhajó maradványait 1763-ban Barkóczy érsek, a délit Rudnay prímás bontatta el az új Főszékesegyház — bazilika — építésekor. A Bakócz-kápolnát beépítették a bazilika testébe. Szerencsére mind az 1760-as években, mind az 1820-as évek bontása során a romokat fölmérték, így a középkori templom alaprajza lényegében tisztázott. A keletelt templom eredetileg minden bizonnyal félköríves, majd sokszögű apszissal záródott. A mellékapszisok kívül egyenes, belül félköríves lezárásúak voltak. A két nyugati torony között nyílott a Jób érsek (1188 — 95) által építtetett Szép-kapu (Porta Speciosa), amely még a XVIII. század közepén is épségben állott, ekkor készíttetett róla színes képet Klimó György esztergomi kanonok. A templom nyugati homlokzata előtt tágas előcsarnok húzódott. Eredetileg nyugaton két nagyobb, keleten két kisebb tornya volt a székesegyháznak, amelynek számos faragványa ma is megvan. Az előcsarnok délkeleti részén is állt egy torony, egy török építésű minaret, melyet Szinán építőmester készíttethetett. A főszentély a hajónál nyolc lépcsőfokkal magasabb volt. A templomot öt pár pillérköteg osztotta három hajóra. Ezek közül a szentélyhez közelebbi három pillérköteget fallal kapcsolták össze. A fal belső oldalán lehettek a kanonoki stallumok. A középkori templom romjai helyén több mint egy évszázados vajúdás után született meg a ma látható Főszékesegyház. Csáky Miklós érsek (1751 —57) tervezte el először azt, hogy a középkori romok helyett új főtemplomot épít és ide költözik Nagyszombatból. Építészét, Bartholomeus Ricciát ezért Esztergomba küldte, hogy az új székesegyház és érseki palota helyét kijelölje. Érdekes, hogy már ekkor felmerült az az elgondolás, hogy a Bakócz- kápolnát odébb kell helyezni. Ezt a viszonylag kicsiny építményt a török korban itt járt követek és katonák is elragadtatással írták le, s bármilyen terv merült is fel a székesegyházzal kapcsolatban, mindegyik meg akarta menteni ezt a miniatűr remekművet, mégpedig az új templomba beépítve. Barkóczy Ferenc érsek alatt újra elkezdődött a tervezgetés. Isidore Canevale vizsgálta meg ekkor a Bakócz-kápolna állapotát és a bécsi udvari építészeti hivatal, pontosabban Franz Anton Hillebrandt magyar kamarai építész az érsek megbízásából tervet készített 1762—64 között. Valószínűleg több tervváltozat is készült, de egyetlen famodell és tervvázlat kivételével az idők során valamennyi elenyészett. Már ez a terv is centrális jellegű kupolás építmény körvonalait vázolta fel. Négy kápolna zárta volna le egy-egy kisebb kupolával fedve a hossz- és kereszthajót, s a főhomlokzaton két, a kupolával csaknem egyező magasságú torony állt volna. A terv szerint két oldalról az érseki palota L alakban fogta volna közre a templomot, átellenben a papnevelde hasonló alakú épületével, s ettől keletre 12—12 kanonoki lakás sorakozott volna. Még el sem készült teljesen az első terv, mikor Barkóczy érsek elren111
