Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)
II. Esztergomi séták
delte az építkezés előkészületeit. Megkezdődött a bontás és talaj- egyengetés, de Barkóczy halála (1765) után a munka abbamaradt, s a várba visszaköltözött a katonaság. 1768 — 71 között a helyőrség számára egyhajós kis barokk templomot épített a régi romok közé Franz Anton Hillebrandt tervei szerint Hartmann Antal. 1819-ben nevezte ki I. Ferenc császár Rudnay Sándor erdélyi püspököt esztergomi, érsekké. Ő volt az, aki hozzáfogott a fél évszázaddá! korábban abbahagyott építkezés megvalósításához. A kapiataTmáTegyütt Esztergomba költözött, s még 1820-ban megbízta a bécsi udvari építészeti hivatal vezetőjét, Ludwig von Rémyt a székesegyház és más épületek tervének elkészítésével, belevonva a munkába a kismartoni Kühnel Pált is. 1821-re elkészült a hatalmas terv. Érthető, hogy Rudnay nem a korábbi terveket használta fel, hiszen időközben stílusváltás történt, a barokkot fölváltotta a klasszicizmus, amely más, a barokktól lényegesen eltérő térhatásokra törekedett. Az újabb tervekből sem maradt meg valamennyi, annyi azonban megállapítható, hogy Rémy görögkereszt alakú templomot képzelt el, középen nagy térrel, amit bizonyára kupola fedett volna. A Kühnel-tervek épületszámyakkal övezik a székesegyházat úgy, hogy a Bakócz- kápolna az eredeti helyén marad. Az újabb Kühnel-terv szerint az érseki palota kollonádokkal kapcsolódik a székesegyházhoz, s a Bakócz-kápolna már a mai helyére kerül, de tájolása megmarad. A tervezéssel egyidejűleg már folytak a szintsüllyesztések, tereprendezések, melyek néhol a tíz métert is meghaladták. Kühnel második tervének részletes költségvetését 1822. március 10-én fogadták el. A romeltakarítás során eltűnt a régi székes- egyház s a beleépített kis barokk templom is. Kühnel helyett az építkezést a szintén kismartoni Johann Nepomuk Packh vezette, s 1824 után minden gond ráhárult, mert Kühnel fiatalon váratlanul elhunyt. Az ünnepélyes alapkőletételre J 822 áprilisá- ban került sor. A tervek szerint ekkor már eldöntött tény volt a Bakócz-kápolna áthelyezése, mert a szintsüllyesztés után környezetéből magasan kiemelkedve rontotta volna a rálátást a székesegyházra. Először a kápolna kriptáját helyezték át az új helyre (két év alatt), majd 1823-ban néhány hónapos munkával lebontották a kápolnát úgy, hogy minden követ pontosan megjelöltek. Ezt a munkát aprólékos gondossággal hajtották végre. Sajnos Packh nem törődött a kápolna eredeti tájolásával és eredeti főhomlokzatával, úgy tűnik, a székesegyház egysége ennél is fontosabb volt számára. Packh — úgy tűnik — nemcsak átvette a Kühnel-féle terveket, hanem módosításokat is hajtott végre rajtuk. Ma is meglevő rajzain lényegében a mai épület körvonalai bontakoznak ki. Rudnay prímás időközben az építendő székes- egyház szobrászati díszeiről több művésszel is tárgyalt. Ferenczy Istvánt megbízta a Szent István-vértanú oltár elkészítésével, 1824-ben a modenai Giuseppe Pisámnál Károly Ambrus prímás síremlékét rendelte meg, az előző évben Andreas Schrott bécsi kőfaragóval megállapodott, hogy a székesegyház sírboltjának 112
