Csorba Csaba: Esztergom (Panoráma - Magyar Városok, 1981)

II. Esztergomi séták

Katona István jezsuita történetíró 1732-ben született. 1770-tól a nagyszombati, majd 1773-tól a pesti egyetem tanára volt. Mikor II. József nyelvrendeletére megszűnt a magyar történelem tanítása (1784), Esztergomba vonult vissza. Hatesztendei itt- tartózkodása történeti források felkutatásával telt el. 42 kötetes műve: História critica regum Hungáriáé (A magyar királyság kritikai története), voltaképpen összekötő szöveggel egybefűzött történeti források (oklevelek, krónikák) gyűjteménye, máig forrásértékű kiadvány. 1790-tól Katona István Esztergomból Kalocsára költözött s ott dolgozott 1811-ben bekövetkezett haláláig. A Kalocsán megírt 33 — 36. kötetre nem talált mecénást, aki a kiadás költségeit fedezte volna. Ezért Batthyány Ferenc esztergomi érsekhez fordult. Az érsek a nyomtatás 1600 forintos költségét a Katonától megvásárolt Óvoda utcai ház fejében biztosította.

A földszintes 4. számú ház kertjében látható a városfal. Maga a ház, csakúgy mint a mellette álló 2. számú, jellegtelen. A 2. számú ház homlokzati és egyik sarokfala egy nagy, négyszögletes török kori épület tartozéka lehetett. Az udvaron húzódó városfalhoz a XVII—XVIII. század fordulóján téglaboltozatú kazamatát építettek, amelyben 1960-ig laktak, majd a boltozatindításig elbontva eltömték törmelékkel.

Az Óvoda utcából visszatérve a Lenin sétány -ra, azon haladunk tovább kelet felé. Az Óvoda utca sarkánál levő kerítésfalban márványtáblát látunk, amelyről megtudjuk, hogy a mai sétány elődje, az 1,5 km hosszú Csernoch János úti sétahely 1914-ben létesült. A táblát az Esztergomi Sétahely Szépítő Egyesület állította. Csernoch János (1852—1927) esztergomi érsek volt 1913-tól haláláig.

A Lenin sétányon árnyas fák alatt haladva szemünkbe tűnik a Hévízi erőd, más néven Mattyasovszky-bástya. A tizenötszög alaprajzú, 22 m átmérőjű rondellát szürke andezitkváderekből a XVII. század első felében a törökök építették. 1663-ban Evlia Cselebi török világutazó már leírta. Déli fele ma is eredeti magasságú.

Innen a Posta-kapuhoz, illetve a Budai-kapu rondellájához vezető fal előtt — a korábbi palánk helyén — sáncművet létesített Pálffy Miklós 1595— 1600 között. Az 1706. évi ostromok során erősen megsérült, de hamarosan újjáépítették. A rondella, a nagysánc és a városfal közötti árkot csak 1830—50 között töltötték fel a 4—5 m vastagságban, visszabontva egyúttal a rondella északi felét is az új terepszintig. Érdemes a Duna-parti rondellát közelebbről is szemügyre venni. A homokkőből készült

92