Cséfalvay Pál: Az esztergomi Bazilika, Kincstár és Vármúzeum (1992)

Bevezetés

Kühnel Pál terve a Várhegyen kialakítandó

egyházi központhoz. Packh János rajza, 1820

tervek készültek el, és megkezdődött a romok eltakarítása. Ismét a császári helyőrség vette birtokba a várat, s az ő számukra kis barokk templomot építettek. A francia forradalom nyomán megindult háborúk, Napóleon betörése az országba nem kedvezett az építőtevékenységnek. 1819-ben az új érsek, Rudnay Sándor visszahelyezte érseki székhelyét Esztergomba. Tervei közt szerepelt egy új, hatalmas egyházi központ kiépítése a Várhegyen és környékén, székesegyházzal, szemináriumokkal, prímási palotával, tanítóképzővel és palotákkal 22 kanonok számára. Ha ez megvalósul, a középkori várnak még a romjai is eltűntek volna.

Rudnay grandiózus tervéből egyedül a székesegyház épült meg a Várhegyen. így nem kerültek elbontásra és elhordásra azok a romok, amelyek hazánk egykori magas kultúrájának legbeszédesebb tanúi és amelyekből a mai Vármúzeum kialakult. Rudnay mentségére legyen mondva, hogy az ő idejében a mostani állapotból csak a megrongálódott külső falakat ismerték.

Könyvünk első részében a messze vidékről is lenyűgöző látványt nyújtó hatalmas bazilikát, annak rövid történetét és kincseit ismertetjük. A második részben a vár megmaradt részét és a benne őrzött művészeti emlékeket vesszük számba.